Szülinapozás

Családunk romhányi ágán a május-június az abszolút csúcstartó szüli-névnapok számát tekintve. Ma újabb név-és szülinaposunk volt, pótlólagosan, mintegy "mellesleg" idejött a Jani szülinapja, , ezért újból összegyűlt a család Zita keresztszüleinél, hogy ünnepeljünk. Az időjárás is kedvezett nekünk, igázán kellemes volt az idő. Az egész esemény azért is fontos ezúttal, mert én vezettem el Romhányba és vissza is, így Jani végre tudott koccintani szülinapja alkalmából. Most ültem harmadjára volán mögé, feszült voltam rendesen, de muszáj volt átesni ezen is. Nem akarok ismét egy bejegyzést teleírni brilliáns vezetési tudásomról (khm :-)) ), de annyit megérdemel az esemény, hogy lejegyezzem, hogy teljesen korrektül sikerült, a 2-es úton sem volt semmi galiba, a váltásokat kell gyakorolni, de ettől függetlenül precízen be is álltam Zsófiék udvarára, sőt, pár percre rá ki is tolattam a falu főutcájára, mert útban volt az autónk. Vállon veregettem magam, természetesen, kell egy kis egészséges biztatás (ja, és Csilla elaludt útközben, tehát ennyire eseménytelen volt az út. :-D)

De most már nem fényezem magam, jöjjenek a parti-képek, igaz, nem sok, mert csak a vége felé kapartam elő a kocsiból a gépet, de sebaj.

Csilla és Zita ribizlit szedtek, majd közben néhányszor spontán átölelték egymást:

Ez is őszinte volt :) Balra Zalán, Zsófiék középső gyermeke, kereken egy évvel idősebb Zitánál:

Sokat biciklizett Csilla, bár ma a csillagok nem kedveztek neki, valamiért sokat esett, borult, volt sírás bőven. fáradt is volt, mert nem aludt délután, de nem lehet ilyenkor ágyba dugni őt

Kinga kis traktoron gyakorolt és sokat játszott együtt Zorkával:

Tortázáshoz összegyűltek- Kinga, Zorka, akinek ma volt a névnapja és Zalán

Számszerint négy torta...én egyből bírtam enni, de kaptunk bőven útravalót, holnap folytatom a kóstolgatást :-D A meggyes torta (feketeerdő egész pontosan) amúgy Janié, anyósom munkája. Még szerencse, hogy én nem csináltam egyet... A dinnye-süti is kiváló volt (recept itt), és mindenkinek tetszett

A mai másik ünnepelt Gábor, Zita keresztapukája, valamint a másik e heti szülinapos, Jani Csillával

Jól éreztük magunkat, én ráadásul babáztam is kicsit Gábor unokahúgával, a pici, de holnap már féléves Zsóka babával, külön élmény volt ismét ilyen pici babát hordozgatni. Mondták, hogy jól áll a kezemben a baba, lesz-e negyedik, de én köszöntem szépen, de határozottan hárítottam. :-) (egyébként fura, de mikor Csilla ekkora volt, mint most Zita, más csak másfél hónapom volt Zita születéséig, ha tartanánk a "szokást", akkor már érkeznie kellene az újabb csemetének-de, hát, nem tartjuk :-D) Legközelebb leendő keresztfiamat (is) "elrabolom", ő ma nem került a "kezem ügyébe".

Fél kilenc körül pattantam újra volán mögé, igen gyér forgalom mellett kisebb hibákkal hazavezettem, örültem, hogy ezt a programpontot is teljesítettem. Kinga és Csilla mamánál maradtak aludni, amit már úgy vártak, mi pedig itthon "lazázunk" egy gyermekkel holnap délutánig.

Megvolt

Épségben hazaértünk a vezetésből, és összességében nem volt rossz. Nem mondom, hogy nem volt hibám, hajajj, dehogynem, meg forgalom sem volt igazán, ami azért általában szokott lenni, de második vezetésnek ez tökéletes volt.

A lányok az elején izgultak, egy idő után megunták, kezdtem eseménytelenül vezetni :-))) meg is álltunk a játszinál, de azért mekkora úrinő voltam már, hogy utána pár perc alatt hazaértem velük, és nem fél óra nyűglődős gyaloglással, kínlódással. Persze, nem rossz a gyaloglás, nekem ezután is ez marad a fő közlekedési mód, de ettől függetlenül néha az sem rossz, ha nem kell szenvedni a fáradt lurkókkal.

Ha belegondolok, hogy évekkel ezelőtt megcsinálhattam volna, akkor egy ilyen napon, mint a mai, amikor Jani itthon van, és az autó csak úgy áll a garázsban, elmehettem volna ide-oda a lányokkal...3 éve van meg ez az autó, július elején elveszik tőlünk, "lejár a mandátuma", és utána nemsokkal új autót kapunk. Még éppen időben ültem a volán mögé a nagy kékségben. No, mindegy, a lényeg, hogy végre belevágtam, most már hajt a javítás vágya, előbb-utóbb menni fog ez.

Ide már én parkoltam be tolatva, izgulva, hogy árokba megyek, de szépen lassan sikerült, ha nem is középre. A lányokat is ki tudtam venni. Nem előnytelen dolog...Született tehetség vagyok vagyok született tehetség vagyok? :-)))

Szolgálati

Szendehelyiek, figyelem!

Rövidesen elaltatom Zitát, és mivel Jani itthonról dolgozik, az autó a garázsban, ezért Zita alvásidejében kimegyek vezetni a faluba.

Ez nem fenyegetés akar lenni, csupán figyelmeztetés. :)

Ezért kérem a tisztelt falulakókat, hogy húzódjanak házaikba biztonságos helyre, értékeiket is helyezzék biztonságos helyre, és kb. 2-ig ki ne mozduljanak! A saját és családtagjainak testi, lelki épsége érdekében.

Azért persze igyekszem senkiben, semmiben kárt tenni, biztosíték gyanánt két gyermekem jelen lesz a hátsó ülésen, ez kellő indok az óvatosságra.

Együttműködésüket, türelmüket nagyra értékelem és nagyon köszönöm!! :)

És a végén megjegyezném, hogy természetesen ez most csak vicc, nem lesz ez olyan vészes (remélem :-))) ) De muszáj gyakorolnom. :) A hétvégi családi szülinapról, Romhányból jó lenne nekem hazahozni a családot, hogy Jani évek után végre ismét tudjon egyet koccintani. Mert az ő szülinapját is ünnepeljük ám!

Under construction

azt hiszem, látszik, hogy a blogom átalakulóban van. Még nem ez a végkifejlet, szeretném még picit alakítani, úgyhogy senki ne lepődjön meg, ha olykor-olykor más a felállás, majd szépen lassan befejezem. illetve nem egyedül csinálom, Jani jelentős mértékben segít, az ő szabadidejére is szükség van eme irdatlanul fontos feladatnál. :-)))

Kérem jelezzétek, ha valakinél gondot okozna a blog megnyitása, olvasása. nem tudom, hogy ez az új háttér nem okoz-e ilyen jelenségeket, ha igen, akkor azon nyomban intézkedek. Előre is köszönöm! :)

Szülinapos

A legidősebb családtag ma elérte a krisztusi kort, ennek apropóján szabit vett ki, és velünk töltötte a napot. Semmi különöset nem csináltunk, az ünnepeltnek sikerült pihengetni, szundikálni napközben a besötétített nappaliban, ami nem rossz dolog. Kár, hogy nincs minden nap szülinapja...

A torta ötlete pedig Ágnestől származik, legalábbis én az ő blogjában bukkantam rá (külön köszönte az ötletért), aki a receptes blogjában mutatta be nemrég ezt a tortát, és ez nekem most pont kapóra jött. Sport szelet torta a neve, rém egyszerű, gyors, jó csokis és extra finom. Pár hete én is kaptam a szomszédasszonytól egy sport szelet süti receptet, de egyelőre nem foglalkoztam vele. Most viszont új formában, a két receptet összekombinálva született meg a torta, ami főleg a gyerekek kedvéért lett csokis, az ünnepelt kapott túrós pitét is, mert az az egyik kedvence.

Pillanatok a hétvégén

Azért jó, hogy van legalább egy kisebb medencénk. Versenyúszni nem jó, de a lányoknak (és persze felnőtteknek is) kiváló hűsölőhely. Vagy öt helyen kellett a peremét ragasztani, de most úgy néz ki, hogy tartja a levegőt. Csak ezt a nyarat bírja még ki! :)

A macsekoknak az árnyék is megteszi. Bár, a fekete Mózi valami nagy sárban dagonyázhatott, csupa sár a farka és a hasa, nem is tudja magáról letakarítani, így lehet, hogy életemben először kipróbálom, milyen macskát mosdatni. Ha fürdetni nem is, legalább szivaccsal lemosni egy részét. Biztos vidám dolog lesz... De még várok, hátha mégis megküzd vele a macska. :-P


Zitát nem érdekelte a víz, helyette a szürke macskának (Gyémánt) húzta a kötelet, és kacagott, hogy az elkapja és követi.



A történet sírással végződött, mert egy alkalommal a macska jobban lefogta a kötelet, Zitát kicsit megrántotta, megbotlott, először térdre esett, de olyan gyorsan, hogy a kezét sem tudta letenni (meg talán a kötél is a kezében volt), és homlokkal is a kőre csapódott. Hála istennek egy kisebb piros folttal megúsztuk, de nem lehetett kellemes.

A váci strandon jártunk

A héten végre birtokba vették a lányok a kerti medencét, bár a vize még nemigen volt nagyon meleg szerda tájékán, de nem lehetett már őket visszatartani. Azóta minden nap fürödtek benne ovi után, illetve ma (szombat) délelőtt is. Ebéd tájékán viszont Kinga elkezdte mondogatni, hogy menjünk strandra, mert a mi medencénk túl kicsi, leér a lába, az egész “tök uncsi”. (Hű, de jó, gondoltam magamban, most kezdődik a szünet, és már unja a kerti pancsit…én biztos nem tudom őket strandra hordani hétköznap, a mai alkalom is bebizonyította, hogy ez lehetetlen küldetés)

Addig mondogatta Kinga, míg végül Zita alvása után felkaptuk magunkat és bementünk Vácra a strandra. Rettegtem, hogy tömegnyomor lesz ilyen meleg időben, de egyszer meg kell nézni ezt a strandot is. Lassan két éve, hogy Vác közelében élünk, és még nem voltam itt, nos, ezen a helyzeten most változtattunk.

Emellett tavaly egyáltalán nem is voltunk strandon, ami 30 éves életem során szerintem példanélküli, és bár túléltük természetesen ezt a “traumát”, nekem hiányzott ez a fajta a program. Még úgy is, hogy a fürdőruhás szezonra nem sikerült várakozásnak megfelelően lefogyni, de emiatt biztos nem maradok otthon. :)

Az előzetes félelmeim ellenére nem volt tömegnyomor, kétségtelen, sokan voltak, de el lehetett férni parton és szárazföldön is, noha nem egy irdatlan nagy strand. Még úgy sem volt vészes, hogy négy után értünk oda, amikor olcsóbb a belépő, és nekünk is kellett sort állni az akkor érkező nagyobb vendéghullám miatt.

A két nagyobbik leányzó egyből lázba jött a medencék láttán. Volt egy nagyobb, “univerzális” medence, ahol mindenki fürödhetett, talán csak a nagyon pici gyerekek nem, volt egy kicsi gyerekmedence, a kisebb gyerekeknek, köztük a mi lányainknak is, és volt egy úszómedence, amitől én jöttem lázba, mert borzasztóan jól esett volna egy kiadós úszás,de tudtam, hogy ez ma nem fog összejönni. Először a kis medencében kezdtünk, Zita kivételével, aki nem mutatott hajlandóságot, hogy bemenjen. Később sem akart bemenni, mikor egyszer a lábát kicsit beraktam a vízbe, akkor is sikított. Sőt, mezítláb a járdára sem akart leállni, úgyhogy visszakerült a lábára vékonyka cipellője, és körbe-körbe sétáltunk mindenfelé. Egyáltalán nem zavart, nekem az egész strand-hangulat jót tett, jó volt ilyen igazán nyári dolgot csinálni. Emellett kétségbe sem vagyok esve, hogy Zita ellenállása így marad (bár persze esély van rá), mert Kinga sem volt hajlandó bemenni a hasonló nagy vizekbe másfél évesen. A Petrovszki család talán emlékszik is a négy évvel ezelőtti, közös velencei-tavi strandolásunkra, amikor Janival felváltva mentünk a vízbe, mert a másik szülőnek kint kellett Kingával “aszalódni a parton. És akkor aztán nagy csoda folytán, a nap vége felé, amikor annyira meleg volt, hogy szerintem ösztönösen érezte, hogy be kell menni a vízbe, ezért hagyta, hogy bevigyem lassan, úgy, rendes pelusostól, nem éppen strandszandálostól, és akkorát pancsolt, hogy öröm volt nézni! Csilla akkor kerekedett a pocakomban, most meg már a harmadik másfél évessel “aszalódok” a parton…azért vicces. J Mindenestre többel nem akarok, nagyon fogok örülni, ha megérjük azt az időt, hogy együtt fürdünk (nagyjából) mind az öten. J

A nagyok Janival pancsoltak, átmentek a nagy medencébe is, az jobban bejött nekik. Utána kis pihi következett, majd cseréltünk, én csobbantam a lányokkal, Jani “aszalódott”. A két leányzó borzasztóan élvezte az egészet, én pedig örömmel vettem tudomásul, hogy mennyit ért az egész éves úszásoktatás: karúszó volt ugyan Kingán, de azzal már mélyvízben is simán elevickélt. nem kellett tartani, tudtam Csillát fogni, nem zavarta, ha víz megy az arcába, ha lefröcskölik, sőt, kisebb merülést be is mutatott. azért ez hatalmas dolog, ha azt vesszük, hogy egy éve attól is kiakadt, ha kicsi víz fröccsent az arcába. Nem lett versenyúszó, sőt, a mellúszásnak igazából csak az alapjait tudja, de lett némi vízbiztonsága és nem fél.

Csilla meg kalimpált a karomban, kiabált, hogy ússzunk, ilyenkor hason tartottam a vízen, ő meg rúgdosott, csapkodott. Édes volt nézni, bár egy idő után kezdtem tőle elfáradni, de azért engedtem neki. Két kis copfja egy csíkká változott a víztől, nagyon jópofán nézett ki.

Fényképezőt nem vittem, ha kint voltam, Zitával csatároztam volna, hogy ne akarja tőlem elvenni, mert az a gép végét jelenti, ha vízben vagyok, azért nem tudok fotózni. Így képes emlék nincs, de legalább ez a pár sor emléket állít ennek a napnak, hogy igen, ott voltunk, és hogy mai nappal “hivatalosan” is megnyitottuk az idei családi strandszezonunkat. Idén, ezzel a kiruccanással, már kapásból több alkalommal voltunk strandon, mint tavaly, azért ez jó kezdés. J

Történések

Ilyen is régen volt már, hogy több napig önszántamból nem ültem gép elé. Egy percet se, be sem kapcsoltam. Pedig most így történt, péntek óta be sem kapcsoltam a gépet... nem tudom miért, vagy kedvem nem volt vagy időm. Vagy lehet, hogy beteg vagyok?? :)

Pedig van mindig valami esemény, feladat.

Múlt szombaton egyetemi barátnőm, Enci látogatott meg minket kétéves Kristóf kisfiával. Nagyon örültem, hogy az amúgy pesti kirándulásukat a kedvünkért megszakítják/megrövidítik, és hozzánk is eljönnek. A négy gyermek nagyon jól elvolt szerintem, igaz, hogy együtt keveset játszottak, de legalább egymás mellett békében. :) az alábbi kép tanusítja, hogy az azért kis időre összejött a csapat, a hinta kiváló eszköz erre. :)

Kristóf, aki korához hűen mindent megnézett, kipróbált, megszerelt, és annak ellenére, hogy sok lányos játékunk van, azért csak talált magának megfelelőt is, ha más nem fejre állította a játék konyhát, és kalapálva "megszerelte" az alját. :-)) Vérbeli kisfiú, a lányaimnak szerintem eszükbe sem jutott volna, hogy a konyhát szerelni is lehet. :)

Jó volt az a bő 3 óra. míg itt voltak, reméljük, hogy máskor is összejön a randi, bár most mi jövünk egy újabb hencidai látogatással. :)

Szombat délután a két nagyobbik leányzó ismét mamához ment egy éjszakára, viszonylag nyugalomban telt az este. Vasárnap délelőtt felkerekedtünk, átmentünk Diósjenőre, és a placcon, ahol a lányok motorozni és biciklizni szoktak, végre ismét volán mögé ültem. Jó sokat "rutinoztam" az aszfaltnégyzeten, addig Jani Zitával sétált és körbenézett a házunknál, majd átvezettem az autót a házhoz, onnan a 2-es útig. nos, teljesen őszintén megvallom, hogy átkozott pocsékul ment a vezetés, azt sem tudtam, melyik pedált mikor nyomjam, csak 3-szor fulladt le a kocsi a fő utcán, de oltári szerencsémre és a tisztes jenőis polgárok szerencséjére senki nem járt akkortájt az utcákon (ebédidő felé jártunk, komolyan jobban jártak, hogy otthon maradtak! :) ), így mindenki sértetlenül megúszta a "kalandot". Jó sokat kell gyakoroljak, jó nagy levegőt kell vegyek majd, hogy legyen bátorságom a volán mögé ülni, de muszáj most már, szüksége van Janinak is néha arra, hogy ne ő vezessen.

Vasárnap délután felállítottuk a medencénket (végre), de lyukas volt a karimája, amit Jani ma reggel ragasztott meg, ezért még csak délutánra töltöttem tele. De áll,melegedhet a víz, lehet lassan használni (reméljük!). Vasárnap estefelé hazajöttek a lányok, a legújabb családtagunkkal:

Ő kérem szépen Jázmin cica, aki végre talán igazán lány, nem derül majd ki róla, hogy fiú, és büszkén viselheti ezt a nevet. Gyönyörűszép cica, akiről egy este és egy éjszaka azt hittük, hogy megszökött. Történt ugyanis , hogy magára hagytuk a garázsban a dobozában, de a garázskaput nem húztam le. Pár perccel később visszamentem, és a cicának hűlt helyét találtam. Ott volt kb. negyed órája... volt nagy kresés, szomorkodás, sírás, egy hét alatt másodjára sirattunk macskát. Kinga ki volt borulva, jogosan. És az én saram volt főként, mert nekem kellett volna lezárni a kaput.

Hétfő reggel azonban előbújt a kis szőrgombóc a pincelépcső alól, és lett nagy öröm!! Igaz, hogy nagyon félt, állandóan elbújt, de mint a kép is tanusítja, mára már egész közel merészkedik, lehet simagtni, sőt, keservesen nyávog, ha magára hagyjuk. A másik két macska is találkozott már vele, egyelőre szagolatják, figyelik egymást, és általában a két nagy menekül el, mert a kicsi akkorát tud fújni... :-) A mi bátor, kan cicáink, khm. :)

Így most van feladat, előkerült az almos láda, lehet ismét cserélgetni, de nagy örömmel teszem, mert én is beleszerettem a kis szőrösbe, no, meg a lányok is rettentően örülnek. amúgy is könnyebb egy pici cica után takarítani (aki amúgy egyből profin elkezdte használni az almot, hála a jó égnek!), mint télen a már nagyobbacska, 3 cica után.

Ja, és vasárnap volt Csilla 3.5 éves, Zita 20 hónapos. Szó ne érje a ház elejét, megemléztem róla! Hogy nem túl bőven, az most már kérdés. :)

Hétfő délelőtt végleg eldőlt, hogy átköltözés után sem maradunk a szendehelyi oviban, hanem átiratkoztunk a jenői oviba. Nagy örömmel fogadott a vezetőnő, akinek immáron harmadik beiratkozásunk alkalmával tutira ígértük, hogy jövünk. :-P Sokáig úgy gondoltam, hogy átjárunk majd Sz.helyre, mert iskolába sem biztos, hogy Jenőre fogunk járni (ez egy hosszabb történet, hogy miért, talán egy másik bejegyzésben ki tudom egyszer fejteni), de december óta sokat változott a helyzet. Úgy gondolom, nem szerencsés ilyen pici korban az átjárkálás (ez a része nem tetszett sosem), Jenőnek is nagyon jó ovija van, sőt, a felszeretltsége, állapota is jobb a szendi ovinál. Míg itt nem, ott minden csoportnak külön mosdója, tágas öltözője van, csak egy, amit nagy hirtelen észrevettem. Ott lehet pl. biciklivel, motorral oviba járni, le vannak kötve a kis gyerekjárgányok, senkit nem zavar, itt nem engedték (nem tudom, miért). Nagyobb, tágasabb az udvara, a Börzsöny közelében (az egész falu börzsönyszéli falu, úgyhogy ez nem nagy újdonság), jobb a levegője. Az óvónőket nem ismerem, de bízom benne, hogy jó l kijövünk majd egymással, akikkel eddig csak köszönés szintjén is összefutottunk, mind egyből mosolyogva, kedvesen köszöntöttek, remélem, később is ilyen marad a viszony. Leginkább a gyerekeim szeressék őket.

Tanulnak a gyerekek játékosan ovis angolt, lehet néptáncolni, van hittan, míg a szendi oviban az egyetlen különfoglakozást (na, jó nem, mert itt is van hittan), az amúgy szuper úszást is lehet, hogy megszüntetik (emiatt rendült meg először a bizalmam, kicsit botrányos lett az úszás-ügy, az óvónők nem akarták, mondván, hogy nagyon megzavarja az ovis napirendet, noha csak néhány gyerek később reggelizett emiatt úszás után, és a fogalkozásba is be tudtak kapcsolódni, és nem óvónők, hanem szülők-köztük én is többször-kísérték a gyerekeket, szóval, nem tudom, mi volt az igazi probléma, és nem is tudom, hogy hogy egyeztek meg a szülők-óvónők, mert már nem érint). Szóval, úszni nem fognak járni ovival, de azt talán megoldjuk magánúton, ha szeretnék a lányok is. Abban pedig biztos vagyok, hogy a lányok könnyen átszoknak, Kinga is könnyen átszokott két éve, most Csilla van hasonló helyzetben. Kinga ugyan csak egy évet, a záróévet fogja itt járni, de ő elég jól barátkozik, bízom benne, hogy nem lesz gond. Ezáltal lesznek azonban Jenőn is barátai, a szendehelyi barátokhoz úgysem tudunk napi szinten átjárni. És nem utolsó szempont, hogy első körben én is az ovin keresztül kezdek majd "beépülni" a faluba, itt, Szendehelyen is rengeteget számított, hogy ott egyből találkoztam helyiekkel.

Ja, és ezúttal már Zitát is beirattam, mert a legújabb rendelet értelmében két és fél évesen felveheti az ovi a gyereket, és mi bizony élünk a lehetőséggel. Én már kétévesen "adnám" Zitát , mert nagyon kellene dolgoznom, de a bölcsis körülmények elég siralmasak itt, a nagy vidéken. Ha Pesten rossz a helyzet, itt gyalázatos. Úgyhogy már annak is örülünk, hogy tavasszal Zita egy intézménybe kerülhet, és ha rövid időre is, de a 3 gyermekem egy helyre fognak járni! :-D

A lányok a héten járnak utoljára oviba, jövő héttől "kiveszem" őket. Jönnek a csoportösszevonós időszakok, meg amúgy is fáradtak, ezért elkezdjük a közös nyári időszakot. Még talán jövő héten elmennek az ovival kirándulni egy napra, ami most kedden nem jött össze, mert Királyrét megközelíthetetlen volt a Dunától. Ha azonban nem lesz kedvük menni, azt is megértem.

így állunk mostanság, én is élvezem az utolsó egygyerekes napokat, még ki-kijárok Zita-alvás alatt kocogni, készülök lelkileg is a szünetre, tervezem, hogyan teljenek a napjaink, hogy ne legyen teljes bezártságérzésünk. Azt hiszem, rengeteg türelemre lesz szükségem, de gyúrok rá nagyon! Legfőkébb arra kell gyúrnom lelkileg, hogy szeptemberig nem lesz az az egy-két óra szünet, amíg nincs ébren gyerek, ami megvan néhány hónapja, kisebb megszakításokkal. Nagyon megszoktam, jó hogy, valahogy ki kell bírjam a hiányát. :) Cserébe nem kell kétszer egy nap az oviba rohanni, mint most is: mehetek Zitát ébreszteni, mert idő van, kelni kell, uzsizni, menni, mert a két nagyobbik nokedli is lassan várni kezd az oviban. :)

A többi díj

Kicsit zavarban vagyok ezekkel a díjakkal, nem tudom egészen pontosan, hogy mind a hármat megkaptam-e Encitől, de a bejegyzéséből ez jött át. Ha mégsem, és Enci olvasod, akkor légyszi, javíts! :) Nos, szóval kaptam tőle egy "Köszönöm, hogy olvashatlak" díjat:

Kaptam egy "szeretem a blogodat" díjat:
"Kreatív kezek" díjat is adományozott nekem:
Mindegyiket nagyon köszönöm, bár a legutolsót annyira nem érzem indokoltnak, :) hiszen kreatívkodásra nem nagyon futja mostanában az időmből, erőmből és türelmemből, noha nagyon szeretek amúgy ilyesmit csinálni. Vagy, ha futja is, a blogba nem kerül bele. :)

Encinek pedig ezúton is sok-sok erőt kívánok a két manó és plusz az ikerpocak mellé, együtt drukkolok Veled, hogy minden rendben menjen! :) És menni is fog, mert máshogy nem lehet. :)

Díjakat kaptam

Három személytől kaptam az utóbbi hónapokban díjat, sajnos csak nagy lemaradással tudok írni róla, pedig nagyon örültem neki!!

A "nagyszerű anya" díjat Lindától kaptam:

A Kreatív-blogger díjat pedig régi kedves barátnőmtől, Encitől:

Nagyon-nagyon köszönöm, bár mint kreatív lényem és nagyszerű anya lényem szunnyad az utóbbi időben, ez utóbbiról akarok is már jó ideje írni, de nem most, hiszen nem akarok ünneprontó lenni. :-))

Kaptam nemrég díjakat egy másik Encitől is ('fenci'), de egyelőre nem tudom pontosan belinkelni, mert nem tudom a blogját megnyitni. Nálam figyelmeztető ablak ugrik fel, hogy nem biztonságos az oldal (a siggiez.com oldalról nem "biztosnágos" elemeket tartalmaz, ahonnan nekem is volt oldalelem a blogomban, és ugyanezekkel a problémákkal küzdöttem, el is távolítottam az oldalelemet és nálam megszűnt a probléma) Mivel indulnom kell az oviba a lányokért, nem tudok a végére járni, mennyire komoly az "ügy", de ha már elkezdtem a díjakról írni, illik befejezni. Szóval, még visszatérek erre!

Ha nem nagy baj, nem teljesen tartom be a szabályokat, a kreatív díjnál pl. nem tudok hirtelen 7 olyan dolgot összszedni magamról, amiről még nem írtam. Illetve van több ilyen is, de akkor nagyon hosszú lennék, az idő meg nagyon szorít most.

tovább sem szeretném adni a díjakat, egyszerűen mert nem nagyon szeretek díjakat továbbadni. Ennyi, egész egyszerűen.

Mindenesetre még egyszer nagyon köszönöm, lányok!

Májusban történt-összefoglaló

Elsején májusfával nyitottunk, ahogy kell :)

Orgonában gyönyörködtünk

Lovagoltunk/tak, igaz, Kinga már betegen

Rászoktunk a copfra, azóta szigorú rend szerint mindig ugyanaz a két hajgumi kerül a hajba :)

Cicát fotóztunk, ekkor még a harmadik is megvolt, de a sors fintora, hogy a hónap folyamán egyszer sem őt fotóztam :(

Kingával anyák napoztunk, Csilláé április 30-án volt

Megünnepeltük Zorka 5. szülinapját, igencsak zimankós időben, a medencéjük "árnyékában" :)- majd egyszer, talán a júniusi névnapján

A gyönyörű, Zsófi által készített hercegnős-torta:

Vendégül láttuk a Petrovszki családot a messzi Belgiumból, de erről sajnos nem készült fotó. :( De mi tudjuk, hogy itt voltak! A tőlük kapott hercegnős-illemtanos könyvet azóta Kinga bevitte az oviba, óvónéni pedig szépen olvasott belőle, így a középső csoport már nagyon illemtudó! :-)) persze nem ez volt a legfontosabb előnye az érkezésüknek, de ezt remélem tudják! :)

drukkoltunk a tolmácsi építkezésen (persze addig sosem haladtak, míg mi ott voltunk :-)), de rendesek voltak, nem vallották be :) )

Csak úgy, fotóztunk, mert összebújtak:

Csak úgy:

Csak úgy:

Megint csak úgy, mert testvérek, és mert szeretem őket. Együtt. És külön-külön. :)

Csilla is beteg volt kicsit, betegszabi alatt belejött a számítógépen rajzolásba,:

Meg kirakózott:

aztán végül Debrecennel zártuk a hónapot, öregdiák-találkozóval, papa-szülinappal, gyereknappal.

Hónap végén elvesztettünk egy cicát, felborult a gyerek-cica számbéli egyensúly, szomorkodás van napirenden, és valószínű felkészülünk egy újabb cica érkezésére. Addig meg nem zavarom ki a macskikat a muskátlimból, a szürke Gyémánt is olyan szomorkásan üldögélt a ládában órák hosszat, tuti érzi, hogy elvesztette a testvérét (az egyik szomszéd mesélte, hogy a két macska ott nyávogott az elütött vörös cica fölött)

Irtó sok eső esett emellett, most már a garázsunk is ázik, a gázcső mentén jön be a víz, én meg seprem ki a rengeteg vizet. Kárunk még nincs, de ne is legyen. Elég volt. A fűtésből is, rémes, hogy június legelején teljes gázzal megy a gázkazán. :)

Júniustól sürgősen melegebb időt várunk, hogy lehessen újra medencénk, meg tenném már el a harisnyákat, sapkákat, kabátokat, vennénk elő a csini papucsokat, nyári ruhákat; lesz sok szülinap, és remélhetőleg mi is vendégül láthatunk barátokat is! :)

Ja, és talán az építkezésen is történnek végre konkrét, látható dolgok, de erről majd akkor, ha biztos lesz. :)