A 14 hónapos Zita

A nagy események (szülinap, Miku, ovis kezdés) miatt majdnem feledésbe merült, hogy ez a pici lány szintén “hófordult”.

Az utóbbi hetek legfőbb témája, hogy mikor indul el Zita, mert, hogy eddig még ezt nem tette meg. ebben a hónapban egyre ügyesebb lett a kapaszkodva lépegetésben, már hosszabb távra is eljutott úgy, hogy bútordarabokba kapaszkodott. Kézen fogva is egész stabilan megy, a lábfeje már nem dől befelé, és nem is rogyik le, sőt, ha megpróbálom leültetni, talpra áll, nem hagyja, hogy leültessem, inkább menne, sétálna. A dolog szépséghibája, hogy nekem általában nincs időm vele hosszasan sétálgatni a lakásban, galád módon mindig mondom neki, hogy tanuljon meg járni, aztán előtte a világ! Ilyenkor keservesen felsír, tehetetelen, érezhető, hogy menne már, de nem tud. Ha a nagyok futkároznak, kengurulabdáznak, ő is teper négykézláb utánuk, de ez kezd lassú lenni neki, érthető. viszont én sem vagyok varázsló (bár az lennék kis időre), a járás tudományát nem tudom a lábaiba varázsolni. Én szeretném a legjobban, ha menne már, mert nagyon fárasztó, hogy letenni sem lehet sehol, hogy állandóan cipelni kell, téli menetfelszerelésben ez nem túl tuti, főleg, hogy a másik két hölgyet is navigálni kell eközben.

aztán éppen a minap kezdtem kicsit elkeseredni, hogy nem haladunk járásügyben semmit, tudván, hogy elméletileg még ez normális, csak önző módon én sürgetem már a folyamatot, mikor ma nagy hirtelen kapaszkodás nélkül felállt! De mint a villám, mint aki hetek óta ezt csinálja! Rohantam a gépért, nehogy lemaradjak, de felesleges volt az aggódás, mert kismilliószor megcsinálta egymás után. többször hosszasan úgy is maradt, és kacagva nézett körbe, majd lehuppant a földre, és kezdte előlről. Az egész ráadásul olyan zitás volt: nyoma nem volt eddig, hogy fel akarna állni ily módon, végül egyik pillantról a másikra megcsinálta, de úgy, mint aki világ életében ezt csinálta! Nekem ez most hatalmas öröm. Innentől fogva bizakodom, hátha a 15 hónapos összefoglalóba belekerülnek az első lépésekről a történetek.

Zita amúgy meg egy nagy mosolyalbum, nem fér már a bőrébe, etetni etetőszékben lehetetlen, állandóan feláll. Ilyenkor ölbeveszem, így eszik egy ideig, viszont én nem tudok úgy mozogni, kiszolgálni és jómagam étkét is elfogyasztani. ráadásul így sem marad sokáig nyugton, így sokszor van az, hogy uzsira, tízóraira kölesgolyó, alma megy be a szobába, és engedem , hogy jöttében-mentében egyen, mert egyébként csak egy-két falat csúszna le a torkán. Kingával is ez volt a helyzet, hogy ha úgy etettem, hogy közben futhatta köreit, akkor minden OK volt, asztalnál nem bírt megmaradni. Zitával is mindig asztalnál kezdünk, próbálom ott tartani, amíg lehet, utána engedem kicsit mozogni. Csak így nem lehet őt röviden etetni, mindig elhúzódik, amit nem szeretek, de majd alakul ez is (Kingával is rendeződött, lehiggadt, rájött, hogy a sok érdekes felfedeznivaló megvárja evés után is).

még szopizik lelkesen, szopival alszik el, és éjszaka is többször ébred, és szopival alszik vissza. Újabb szokása, hogy ha én is bent vagyok a hálóban, akkor nem hajlandó a kiságyban visszaaludni. Ilyenkor vagy átmegyek a dolgozóba aludni, vagy nagy kómásan magam mellé veszem. ezt sem szeretem túlzottan, de olyan álmos vagyok ilyenkor, hogy gondolkozni nem tudok, egy vágyam van csak: aludni. Valamelyik reggel Jani ébresztett, hason aludtam, Zita a térdhajlatom környékén a lábamon keresztben feküdt,aludt, mozdulni sem tudtam, és a kis lábas nadrágja lejött róla. hogy mi történt, hogy kaparta le magáról a nadrágot, mi volt, fogalmam sincs, arra ébredtem, hogy Jani emeli le rólam a kis csajt. Nos, ilyenek az éjszakák általában, de persze vannak kevésbé kalandosak is. Azért legtitkosabb vágyaim listájára felkerült egy legalább hatórás, egyhuzamban történő alvás... J

Az oviban mindig beteper a szobákba, marhára nem zavarja a sok gyerek vagy ha a dadusok, óvónők felveszik, de ha fáradt, és lát engem, akkor csak én vagyok az egyetlen vigaszt nyújtó személy.

Nagyon nehéz már vele amiatt, hogy nem megy, ki tudok borulni, hogy állandóan ölben lenne, hogy úgy csinálom a házi munkát, hogy ő sokszor a csípőmön utazik, ugyanakkor imádom nézni, ahogy gödrös, párnás kezeit a magasba emeli, és mutatja a lámpát; ahogy figyeli a röpködő legyet és mutatja is; hogy a fülemhez teszi a mobiltelefont és valamit karattyol ilyenkor; hogy olyan baba még; ahogy olykor elmélyülten, szuszogva lapozza ide-oda az Anna és Peti-könyveket; ahogy csattogva mászik; ahogy kőprofin mászik fel a lépcsőn; és amikor fáradt, mutatóujját szopogatva rámdől, hozzámbújik, és ez szuper érzés!

És zárógondolatként: eddig az volt a “rend”, hogy ha 14, illetve 13 hónapos gyermekem volt, terhes lettem a következővel, az ezt követő hónapjaikat mindig növekvő pocak mellett éltem le. No, most “rendbontóak” vagyunk, hiszen 14 hónapos babám van, de nem jön a következő. Se most, se később.

Én nem is tudom, hogy lehet-e úgy élni mondjuk egy másfél éves gyerek mellett, hogy közben nem óriási a pocakom vagy, hogy milyen az, amikor motorozni tanul, és én futva is lépést tudok vele tartani, nem félve attól, hogy menten megszülök… hát, most majd megtudom! J

ui: jövök nemsoká az "állós" képekkel és videóval.

A 3. ovis nap befejezése

Ebéd előtt értem oda az oviba Zitával. Egy pillanatra láttam Csillát, amikor még nem vett észre, nyugodtan sétálgatott a szobában, mikor kiszúrt az ajtóban, egyből felderült az arca, és szaladt hozzám. Örömmel mutatták Szilvivel, hogy milyen szépen felragasztotta a hópihéket a megfestett fenyőre., és megtudtam, hogy reggelinél már kevés vajas zsemlét is evett. Feltételezem, hogy nem sokat, de már ez is valami. Itthon még világért se kóstolta volna meg, igaz, én sem adok nekik sűrűn sima vajas zsemlét, nekem is üresnek tűnik.

Természetesen nem akart ott ebédelni, ahogy sejtettem. Közben Kinga is észrevett a másik szobából és sírvafakadt. Gyorsan odahívtam magamhoz, sejtvén, hogy azt gondolta, mi most Csillával hazamegyünk, ő meg marad, és megígértem neki, hogy megvárjuk, míg eszik, és együtt megyünk haza.

eközben Szilvi meggyőzte Csillát, hogy egyen ő is ott, én pedig bemehetek Zitával. Csilla le is ült az asztalhoz a helyére, evett is levest, rögtön az elején hangosan kért is még husit bele. A zsemlegombóc nem tetszett neki benne, de kevés plusz husit összeszedett még neki Ági, a dadus. Zita kis ideig elvolt a játékokkal, majd kiszúrta, hogy esznek a gyerekek, és Csilla mellett kapaszkodva az asztalba nyúlkált a tányérok felé. Addig-addig, míg Zitának is hoztak egy tányért, és kapott ő is levest. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, hogy miattunk rohangálnak pluszba, ráadásul itthon volt ebéd főzve (hajajj, kérem, 14hónap után ismét egy alvó gyermekkel voltam itthon, ilyen körülmények között nem csoda, hogy hús, köret és saláta is belefért az időbe, igaz, leves már nem, de ne akarjunk sokat J ), Zitt viszont jóízűen ette a levest az ölemben ülve (szegény, kiéheztett ded, akit 11-kor alvásból ébresztettem, gyors, rövid szopi után már robogtunk is az oviba). Mikor vizet kaptak az ovisok, ő is nyűszítve nyúlkált pohárért, úgyhogy azt is kaptunk (még szerencse, hogy Zita profin iszik pohárból, azzal nem volt gond). Mindeközben magamban mosolyogva néztem végig a legtöbb kis ovis kínlódását az almás pitével, ami a második volt, a legtöbbjét zavarta, hogy ragacsos, cukros lesz a keze, és meg sem tudták fogni rendesen a sütit, mert szétcsúszott. Természetesen Csilla sem evett belőle, de becsomagolva hazahoztuk, és Zitával közösen megettük (én már az oviban több szeletet be bírtam volna falni, úgy megkívántam, a kis ovisok meg fanyalogtak, ilyen ez az aprónép! J).

Így esett, hogy túlvagyunk az első ovis ebéden is, holnap már alapból ebéd után megyek. Kingus meg örül nagyon, mert itt az ő ideje is, jöhet haza ebéd után, ráadául végre egyenrangú ovis partnerek lett Csillával. Biztos jót tesz neki a tudat, hogy nem csak őt “passzoljuk le” az oviba, hanem az ovis “végzet” mindekit utolér. J

Délután aztán kicsit megcibálták az idegeim, nem aludt a két nagy, hangosak voltak, pörögtek, úgyhogy kiszívtak estére teljesen. A nemalvásnak annyi “előnye” van, hogy most este viszont biztos pikk-pakk álomra szenderültek.

Rövid ovis helyzetjelentés

A változatosság kedvéért ismét ovi, Csilla-viszonylatban. Legalább apukája is képben lesz. :) Este úgyis olyan nehezen tudunk két szót is váltani, legalább a blogon keresztül kommunikálunk. Legalábbis egy irányba mindenképp. :-P :)

sima indulás reggel (mármint hangulatilag, mert amúgy mindig rohangálós a készülődés, pedig tegnap este már kikészítettem a ruhát nekik, sikerült mindenkinek reggelit előkészíteni, mégis nehezen keltünk útra), rohangáltak Kingával az oviig. Csak mikor kivettem a kis hátizsákját, benne a kis szoknyával, benti cipővel (ovis zsák még nem érkezett, addig visszük magunkkal, de lehet, hogy bent hagyom Kinga zsákjában-ez most jutott eszmbe, ebből látszik, milyen pihent vagyok, hogy eddig ez a lehetőség nem jutott eszembe. Khm.), akkor kezdett el sírni, hogy nem akar bemenni. Kingát "küldtem be" először, addigra Szilvi is visszaért, mert valami elintéznivalója volt. Csilla sírt rendesen, kérte, hogy kísérjem be. Ez már jó volt, nem az ölemből kellett kitépni. Beléptem két lépést, majd Csilla nagy sírva, krokodilkönnyekkel, szinte kötelességtudóan odavonult a kis kanapéra, leült, és ott sírt tovább. Mintha valami büntipadra ült volna. De Szilvi már vette is elő az előző nap festett fenyőt, hogy ragasztanak rá hópihéket.

hát, remélem, hogy hatott, remélem, nem sokat sírt, mert nekem így is nehéz. Ha nem tudnám, hogy túlleszünk ezen a kezdeti nehéz időszakon, akkor még rosszabb lenne, most azért valahogy elviselem. Jobban mint Kingával anno, de rutint nem lehet szerezni e téren, szerintem.

Zita éppen elaludt, most hagynom kell kicsit aludni, így szerintem ebéd előtt megyek érte. Szilvi azt mondta, ebédelhet ott, bár előre nem rendeltük meg az ebédet, ez nem lenne gond, én viszont egyelőre nem erőltetem a déli étkezést, elég, ha látja, hogy a többiek ahhoz készülődnek. Szerintem vagy holnap vagy pénteken ebédelünk ott, és onnantól ebéd után megyek érte. Kinga is már dörzsöli kis kezeit, mert akkor őt is akkor viszem haza, örül neki. Karácsonyi szünetig ez a felállás marad, valószínű az új évben próbálkozunk ott aludni.

De ez még odébb van. addig még megvárom, hogyan telt a ma délelőttje kicsi Csillának. :)

Második nap az oviban

A mai kezdés sem volt túl fényes Csillának az oviban, de a délelőtt hátralévő része egy fokkal jobb, mint tegnap.

Reggel rohantunk, mert fél 8-kor nekem menni kellett az úszókkal Vácra, tehát Csillát is addig szerettem volna "leadni". Oda is értünk időben, volt némi idő egy kis cipő-hisztire, de aztán mondták, hogy megjött a kisbusz, mennem kellett. Az volt a rossz, hogy Szilvi még nem érkezett meg, így az az egy-két kiscsoportos, aki már megérkezett, a középsősökkel volt, Valcsi dadussal. Nos, Csillát is ide kellett beadni, ami egyáltalán nem vot szerencsés. Hiába látta már Csilla ezerszer a Kinga csoprtszobáját, a dadust is ismerte, mégis nagy sírással váltunk el.

Mikor kint álltunk a busz mellett, befutott Szilvi, kérdezte is, hogy Csilla bent van-e, mondtam, hogy igen, úgyhogy besietett az oviba.

Elmondása szerint akkor már nem sírt, ami jó, hiszen ez pár perc volt csak.

Később, már a megszokott helyükön festettek, Csilla is befestett zöldre egy kivágott papírfenyőt, élete első ovis műve, igazi lufi jellel rajta! Fontos, kérem szépen! :) Örömmel mutatta, mikor érte mentem az úszás után.

Reggelizni csak részben, a virslit nem, de az üres kenyeret megette teával, nem sok, de valami. Hajlandó volt asztalhoz ülni, és nem is sírt, csak akkor kezdett el, mikor észrevett, amíg a 3 úszós középsősnek segítettem lekabátolni.

Később mesélt is valamennyit, hogy Marci nem ette meg a virslit és, hogy Annácska nem csinált mást, csak virslit evett (???), ami jó, hiszen valós gyerekekről van szó, figyelte az eseményeket, az, hogy nem nagyon értettem ezeket a virslievős sztorikat, részletkérdés. :-))

ezzel ma két órát volt bent nélkülem, egész jó a helyzet, azt hiszem. Ma még később kellene érte menjek vagy esetleg ebéd előtt, de Zita aludni fog, nem lesz, aki vigyázzon rá. Még ötletem sincs, hogy csinálom, de valamit ki kell találni. Egy pár óra múlva indul a nap...

Ovi-élesben

Ha már hároméves lett ez a Csilla lány, itt volt az ideje, hogy jobban nekirugaszkodjunk az ovis témának. Ma délelőtt egy órát bent volt nélkülem.

Múlt héten négy délelőtt is ott voltam vele, igaz, ebből egy a fotózás volt, meg sokat nem is töltöttünk bent, mert Zita rendre elálmosodott, de akkor is. El kellett kezdeni a nélkülem-az-oviban témát.

Már időben készítettem Csillát, hogy ma már ugyanúgy ott marad kicsit, mint Kinga, mert most már én sem maradhatok ott, hiszen a többi gyerek anyukája sincs ott. El is fogadta, ma reggel örömmel húzta vadiúj hátizsákját, azt hiszem, nem sejtette, mire is készülünk. Bent is örömmel húzta át a kis szoknyáját, új cipőjét, bár itt már megakadtunk, mert valahogy sehogy sem volt kényelmes a szombaton vásárolt-természetesen hófehérkés-kiscipő. Már eleve sírós üzemmódban érkeztünk az “átadási” részhez. Amikor mondtuk, hogy most bemegy Szilvi nénivel, még jobban kezdett sírni, semmi győzködés nem hatott. Nem tudom, sikerült-e volna rábeszélni, hogy önként bemenjen, szerintem nem sok esély lett volna rá. Végül is Szilvi átvette, és nagy sírások közepette bevitte. ezt a részt utálom, remélem, nem lesz belőle sok!

Én hazajöttem, hogy megitassam Zitát, feltettem a kocsira az esővédőt, és mentem is vissza. Épp túl voltak a reggelin (tejbegríz- Csilla sosem ette meg), de Csilla csak a kis játszós kanapén feküdt, Szilvi azt mondta, hogy “pihen”. Enni nem evett, viszont Kingával játszott kicsit, akit rövid időre áthívtak, hogy játszanak a babaszobában. Mikor Kinga visszament a saját csoportjába utána Kingát szerette volna, de sokat nem jó, ha ott van nővérke, mert neki mégis csak a középsőben "van dolga". Azért jó, hogy a közelben van, nyilván én is örülök ennyi előnynek Másodszülöttem esetében, ha már Elsőszülöttemmel ez nem volt meg (szegény, mindenben ő az úttörő J )

Úgyhogy kicsit kisírt szemmel fogadott a lány, egyedül teát ivott, de megnyugodott, hogy mentem. Ennyi mára bőven elég volt. Utána kijelentette, hogy ő bizony nem akarja megszokni az ovit, de én úgyis tudom, hogy megfogja, csak türelem kell. Nagy idő 3 év itthon, nagy változás ez az életében, nem várom el, hogy zökkenőmentes legyen, viszont tudom, hogy most már kell valami, ami kizökkenti Csillát az itthoni dolgokból, új élményekkel gazdagszik, hosszú távon jót fog neki tenni. És Zitának is kell végre egy kis idő kettesben anyával, ennyi neki is jár. J

holnap én kísérem az ovisokat úszni, úgyhogy reggel Csillát bent hagyom, megjárjuk az úszást, ami kb. két órát igényel, fél 10 körül már vissza is érünk. utána ismét hazahozom Csillát. A többi napra még nincs terv, majd meglátjuk.

És mivel égen-földön nem kaptak Janiék ovis zsákot szombaton, rendeltem neki egyet a neten, farmer alapú, a zsebek csillogós-hercegnős anyagból. Nem ez a legolcsóbb zsák a világon (bár a Kingáé anno sem solt sokkal olcsóbb, de ezt be kell szerezni, nekem meg nincs most időm és türelmem varrni, egyedül a varrógép van meg hozzá…), de ez tuti tetszeni fog neki. És van egy sejtésem, hogy Kingának is fog… J

Zita akkor és most

A két hónapos Zita

egy évvel később a 14 hónapos Zita

Csilla 3.szülinapja

Megvolt hát a 3. szülinapja Csillának, hangos családi ünneplés keretében. Szép ajándékokat kapott Csilla, testőr Barbie-tól kezdve a könyvön át a csajos hátizsákig, amiknek mind nagyon örült. szerintem azért még kell kis idő, míg felfogja. miket is kapott.

A mi-apa és anya-ajándéka ez a torta volt, amiből a Hamupipőke babát (Csillának csak Hamő) utána megtarthatta. A tortát én csináltam, eddigi életem legnagyobb tortaalkotása. Két hónapja készülök a projektre, mióta Yasmine blogjában véletlenül rátaláltam az ő Barbie tortájára. Akkor határoztam el, hogy ezt én is megcsinálom. Sikerült paszta állagú ételfestéket találni, amivel a fehér dekorációs masszát megszíneztem, sütöttem egy sima tortát és egy kuglófalakút, az lett a szoknyája. alul gesztenyés, a kuglófban csokis krém van. a végén csupán csak szobrászat kérdése volt az egész, nagyon élveztem a torta bevonását. Elég pepecselős munka, szombaton hajnali ötig készült a torta, igaz, sokszor be kellett Zitához menni, emiatt sem haladtam rendesen. De végül elkészült a mű:

Vaku nélkül, mert ez adja vissza jobban a színét:

És már a "bevonulás" előtt, felgyertyázva:
A 3 kiscsaj és egy mama:
Nem tudom, a család körében mennyire aratott sikert a torta, lehet, hogy megijedtek a színétől, pedig semmi veszélyes nem volt benne, nem tudom. Csilla viszont nagyon örült, Kinga is egyből megrendelte a Jázmin tortát, úgyhogy ez a lényeg. Összességében megérte a fáradságot. Egy hónap múlva kezdhetem előlről... :)

ÉS itt már ma délelőtt, a születése napján Csillának, éppen a Hamupipőkés könyvet olvassuk, amit Balázs testvéremtől kapott Csilla
A másik ajándék tőlünk, a rég óhajtott óriás Micimackó:
A kis szülinapos és óriás medvéje :)


Nagyon-nagyon boldog szülinapot, kicsi Csillánk, nagyon szeretünk Téged!

A szülinapi buli (előzetes)

Tegnap (ma) hajnali ötig készült a torta, ma délelőtt 4 óra szabad időt kaptam, ami alatt tovább készültem a ma esti bulira, ezalatt Jani Niki segítségével "shoppingolni" volt mind3 lánnyal. történelmi esemény, hiszen Zita születése óta ennyit nem voltam egyedül, úgy, hogy mindhárom leányzó valahol "kirándul". Úgy voltam egyedül kicsit, hogy Zita itthon volt, de legalábbis a közelben. Érdekes volt, jó volt, mégsem volt elég, nem értem a munkák végére, mire hazaértek. :-P Pedig megállás nélkül tettem a dolgom, szinte kocogtam a házban le s fel.

Niki viszont ezután is sokat segített, így sikerült véghajrára elkészülni. Megvolt a hangos családi szülinapozás, szép ajándékokkal, egyedül talán a torta nem aratott nagy sikert. Az okait csak sejtem, mégis csalódás. Viszont Csilla szeme ragyogott, végülis neki csináltam, a többi nem számít (vagyis de, de hamar túljutok rajta :-)) )

.

Ha "felkeveredik" az emeletre az SD kártya, megmutatom a tortát is, és mindent, amiról van fotó.

De most óriásromeltakarítok, és szusszanok.

És emlékezem, hogy 3 évvel ezelőtt ilyenkor már búcsút intettünk ilyenkor Kingának Romhányban, csendesen, részemről izgatottan a műtét miatt, kettesben Janival vártuk a másnapi nagy napot, mikor Csillát végre magunkhoz ölelhettük.

3 éve igazán szép ajándékot hozott nekünk a jó öreg Mikulás! :-)))

Építkezés: falak belső burkolása, csempe, pinceszigetelés

Rendületlenül folyik a munka a háznál, kívül-belül egyaránt, de főleg belül, mert ott nem zavar sokat az időjárás.

A belső, szobák előtt húzódó folyosón már felkerültek gipszkartonlapok a falra. Ezen a folyosón egyébként innen nézve jobb oldalon gardróbszekrények lesznek (egyszer, tervek szerint...::)) )

A közösségi részt és privát részt összekötő közlekedő is "burkolódik" már gipszkartonnal:
A pincében csempe került a háztartási helyiségnek a falára. Ide érkezik (de lehet, hogy már e bejegyzés írásakor meg is érkezett) a kondenzációs kazán, de később itt lesz a légbefúvás hőcserélője, illetve a mosógép is itt zakatol majd lent. egyszerű, akciós, rémóccsó csempét választottunk ide, lentre, és még jól is mutat. Állítólag. Én majd leghamarabb vasárnap láthatom. :)
3 oldaról le van szigetelve a pince hungarocellel.
Holnap érkezik az egyszem garázskapunk, a másik garázskaput befalazzák (ideiglenesen, persze), addig, amíg egy második autó nem érkezik a családba. Úgyhogy még egy jóóóóó ideig be lesz falazva az a kapu... :-)

Most pedig jobbra el, mert ma már elkezdünk készülni a szombati családi szülinapi partira, Ma már sül a torta tésztája, ami egy számomra rendkívüli projekt lesz, de majd beszámolok róla. Ígérem, akkor is, ha totál elrontom az egészet. :-)))

Karácsonyi fotózás

Most jöttünk haza az oviból a karácsonyi fotózásról.

Röviden annyit, hogy örülök, hogy ilyen csak egy van az évben, most regenrálódok az anyák napi fordulóig.

egy évezredbe tellett összekészülni (szép ruhák, hogy s mint vegyük fel, reggeli, hajkreppelés, mert az kell, kabátolás, sírás, nyűglődés), de beértünk.

A fotózásnál Kinga és Zita egész jól együttműködött, Zita mosolygott, a nehéz eset megint Csilla volt. Ha nem úgy ülhetett a székre, ahogy ő akart, akkor már durcázott, nem lehetett ruhát igazítani neki, nem akart odaállni, stb. Azért végül csak sikerült hármas fotót is csinálni, de én lefőttem. Főleg azért volt rossz, mert a 3/4 ovi még hátravolt, és rosszul éreztem magam, hogy Csilla húzza az időt, pedig előre felkészítettem. Nyilván, egy műteremben, ahol ránk van szánva az idő, nyugisabb, türelmesebben álltam volna én is hozzá. Na, mindegy. Megvannak a képek, nemsoká megkapjuk, szkennelve tudok majd belőlük mutatni.

Most pedig próbálok pihenni. Mármint fejben. Máshogy nem lehet. :-)

Első ovis élmény

Reggel lecsúsztuk az ovis úszást. brrr. Kinga nem akart Janival 7 körül elmenni autóval, pedig 7:30-kor indul a busz az ovi elől, én meg hajszállal ugyan, de gyalogosan a 3 lánnyal elkéstem. Nem örültem, meg is fogadtam, ha Jani tudja vinni, úszós napokon vele megy Kinga, nem volt túl vidám ez a reggeli kezdés.

Na, de ha már így, akkor bent maradtunk Csillával kicsit ismerkedni az ovival. Kaptunk engedélyt, hogy a héten már bemehetünk játszani, éltünk is vele.

Csilla hozzámtapadva jött-ment, de látszott, hogy érdeklik a dolgok. Játszottunk kicsit ezzel is, azzal is, de főleg Zita után rohangáltunk. :-P Aki hamar nyűgös lett, így alig bírtam Csillára figyelni. Ha a héten sikerül Zita felügyeletét a reggeli órákra megoldani, akkor azért barátibb lesz a helyzet.

A végén még az ovisok közösen játszottak, főleg, hogy Csillának megmutassák, miket szoktak játszani. ez kicsit kaotikus lett, mert az óvó néni, aki mellesleg a vezető óvónő is mást is intézett közben, sajnos, most ez van, még egy óvónő ment el betegállományba, megint a kiscsoporté, így Szilvi egyedül van. nem egyszerű a helyzete, nem biztos, hogy év közben tud felvenni új óvónőt, így most ő nagyjából egyedül vezényli a kiscsoportot és intézi az óvoda ügyes-bajos dolgait.

A közös játéknál már Zita majdnem elaludt az ölemben, Csilla is menni akart, így a 9-es reggeli előtt kijöttünk.

Ekkor Kinga jött ki a csoportból, ő is haza akart jönni, ott pityergett nekem. Szilvivel közös erővel vigasztaltuk, talán kicsit sikerült. Pedig épp' mondta Szilvi, hogy Kinga mostanában olyan felszabadult az oviban (ezt láttam is múlt héten, mikor egyszer meglepetés gyanánt ebéd után mentem érte, ők meg éppen akkor mentek ki fogat mosni-Kinga akkora lendülettel szaladt ki a szobából, hogy az nem éppen megszeppent ovis képét mutatta, :-P le is állt hirtelen, ahogy meglátott, ejnye-bejnye :-) )

Úgy tűnik, megvan Csilla ovis jele, ha minden igaz, a megmaradt 3-ból a lufit választotta. Szerintem az aranyos, és könnyű is lerajzolni, ha majd egyedül kell neki egyszer.

az ovis jele az, ami eddig az ovis kezdéshez megvan, más semmi. Annyira lefoglal itt a sok szülinapi, karácsonyi készülődés, építkezés, hogy a szükséges dolgokat még nem szereztük be. No, majd ráhajtunk, jövő héten már "rendesen" kaphat bent ebédet, mert betölti a hármat, szeretném, ha akkor már bent ebédelne, utána hoznám haza (őket, persze akkor már Kingát is, már előre örül a lelkem!)

hát, így esett az első kurta ovis élmény, holnap délelőtt ovis karácsonyi fotózás, egy élmény lesz szerintem a 3 lányt díszben-glancban navigálni, sorunkat kivárni. :-)) Meglám, hogy sikerül. :-)

ui: el sem hiszem, hogy immáron két ovis lurkóm lesz. másnak is így repül az idő, vagy csak errefelé? :-)))

Adventi készülődés

Idén nem vettünk kész koszorút, mert gondoltam, csinálok vagy csinálunk a lányokkal. Mivel azonban sem az alapanyagokat nem tudtuk beszerezni, sem alkalom nem volt megcsinálni (ha Zita ébren van és nincs más, aki vigyázna rá, esélytelen ilyen projektbe fogni), így vasárnap nagy hirtelen összeraktam négy mécsestartót négy mécsessel. Idén jó lesz, meggyújtani ezt is meglehet. :)

azért került mellé karácsonyi gyertya is, asztali dísz tavalyról és aromalámpából fahéjillat áradt szét a lakásban

És késő éjszaka gyorsan telepakoltam a kis adventi zsákokat, amik saját kezű alkotásaim. 5 éve, Kingapocakosan kezdtem el őket hímezni, de nem lett kész dec. 1-jére, nagyobb kaliberű munka volt, mint hittem. Következő évben folytattam, és talán nagyjából a hímzés kész is lett. Csilla születésekor eszembe se jutott foglakozni vele, majd Csilla első szülinapja körül elővettük, a zsákok egy részét utolsó pillanatban összevarrtam. akkor Kinga már nyitogatta őket, tavaly pedig már mindketten. Nagyon élvezték, egész évben azzal nyaggattak, hogy mikor bonthatnak kis zsákot... Most eljött az idejük, már nagy izgalommal feküdtek le, hogy ma reggel jön az első! Nagy előnye a zsákoknak, hogy minden évben elő lehet venni (bár minden évben látok új, hasonló zsákokat, amiket jó lenne megcsinálni, de mindent nem lehet összehozni), és elég nagy ahhoz, hogy (egyelőre) két pici csoki beleférjen a két lánynak. Mikor majd már nem fér bele a 3, talán időm is lesz újabb adventi naptárakat kreálni. gondolom én nagy naivan, hehe. :-))

Sorakoznak a zsákok a lambéria szegélyén:

Megyek is aludni, mert mindjárt kelnek a lányok, és lemaradok az elsőről. :)

Építkezés: a konyha tervezése

Kész a konyha. Megterveztük. Megrendeltük. Érkezik, igaz, még összerakni nem tudjuk. El sem hiszem. Megkönnyebültem, kacifántos eset volt. Sokat nem aludtam miatta. De most már hátra lehet dőlni. Már ami a konyhát illeti.

Szerettem volna, hogy tökéletes legyen, hiszen ezt nem két évre vesszük, ráadásul rengeteg időt fogok itt tölteni. Muszáj, hogy praktikus legyen.

Elsőkörben eldőlt, hogy az IKEA-ban vesszük meg a konyhát. Nagy előnye az IKEA-nak, hogy az ember megtervezi, bemegy, és megveszi. No, persze nem olyan egyszerű az egész, de nagyjából tényleg így van. Be akartuk vinni a tervet egy konyhastúdióba Vácra, csak kíváncsiságból, hogy ők mennyiért csinálnák, de egyszerűen nem volt rá idő. tényleg nem. annyira sok egyéb intéznivaló volt az építkezés kapcsán, hogy ez a dolog tolódott. Már csak azért is szerettem volna bemenni, mert az IKEA-nak nincsen vanília vagy krémszínű konyhája, én pedig, természetesen, ilyet szerettem volna. Régóta ilyen színűnek képzeltem a leendő konyhámat, kicsit csalódott voltam, hogy az ikeaval ez nem megy. Pedig rengeteg előnye van az ikeanak, a már fent említett viszonylag gyors hozzáférés, praktikus, jól kombinálható elemek, amiket később is lehet bővíteni, cserélni esetleg, nem beszélve a rengeteg praktikus kiegészítővel. De hát, nincs krémszín, ej-ej, szomorú voltam.

A konyha színét a következő tények befolyásolták: az étkező-nappali- és a nem csempével burkolt falrészek a konyhában is- fa lambéria burkolatot kapnak majd. Ez ugyanolyan színű lesz, mint a kinti fal, tehát amolyan enyhén vöröses-sárgás barna. Óvatosan akartunk bánni a sok barnával, nehogy tömény legyen. Emellett van már egy étkezőasztalunk, ami sötét cseresznyeszínű, ha a konyha egy harmadik barna árnyalatot kap, az már nem biztos, hogy harmonikus (az étkezősztalt ideköltözésünkkör vettük, hezitáltunk is sokat, hogy megvegyük-e, milyen színű legyen, nem tudtuk, mennyire fogja befolyásolni a leendő helyiségek színét. aztán csak megvettük, ezt a színt választottuk, gondolván, hogy legfeljebb az étkezőasztalhoz igazítjuk a többi tényezőt. Hallottam már olyat, hogy valaki egy adott, szeretett étkezőszék színéből indult ki, és választott padlóburkolatot és falszínt ennek megfelelően). További fontos tényező, hogy a konyharész kap viszonylag kevesebb napfényt a konyha-nappali vonulaton, ezért mindenképpen világos konyhabútort terveztünk, még akkor is, ha koszos gyerekmancsokra érzékenyebb a világos felület.

Összefoglalva: fontos volt a fal színe, az asztal színe, hogy ne legyen tömény barna minden, és a fényviszonyok. A vajszínű konyha meglehetősen jól illet is volna a képbe... No, de a dolog nem lett ilyen egyszerű. :) De előre megsúgom, heppi end lett a vége, nem kell izgulni. :)

Két hete voltunk az ikea-ban, főleg azért, hogy élőben is megnézzük a színeket, elemeket. Mégiscsak könnyebb, ha szemtől-szemben látom az árnyalatokat. Ottjártunkkor megtetszett a világosabb kategóriából a nyír furnér ajtószín. Sikerült megbarátkozni a nyír színnel, fehér munkalapot választottunk hozzá. Ahogy ott sétálgattunk, felfigyeltem az egyik fehér színű konyhára, ami sötét munkalapjával, fogantyúival nagyon tetszett. Elmerengtem, talán inkább ez? A nyír ajtószínnel teljesen egyárban volt ez is, tehát anyagilag nem lett volna több. Így, mikor már megbarátkoztam a nyírrel, jó szívvel lemondtam a vajszínű ajtókról, bonyolódott a helyzet. Hazajöttünk, és elkezdtem újratervezni a konyhát a fehér ajtókkal. Szép volt, de nem tudtam határozottan eldönteni, hogy a barna falakhoz passzolni fog-e. Féltem, hogy elrontom, a nyír enyhe, világos barna színe biztonságosabbnak tűnt. Ráadásul korábban kijelentettem magamban, hogy fehér konyhát nem akarok, mert az olyan "steril", legyen már valami színe! Ez a megrögzött gondolat is közrejátszott abban, hogy elvetettem a fehér színt, Janit is meggyőztem, hogy jó a nyír, pedig ő talán billent volna jobban a fehér felé, de szabad kezet kaptam, mondván, én töltök ott majd több időt... :-))

Még hosszas töprengés, az online tervezővel sok-sok kombinálás következett, hogy pontosan milyen fiókos, ajtós elemek legyenek. Nézegettem konyhám tartalmát, mit hova lehetne rakni, néztem az elemek árát, mit lehetne olcsóbban megúszni. És végül "megszültem" a konyhát. Lehet, hogy nem volt tökéletes, de tudtam, hogy helyem lesz bőven, nem volt már több erőm és estém továbbszöszölni. ráadásul az idő is sürgetett, mert november 30-ig van az ikea-ban akció kedvezményes hitelre, illetve az eddig leadott rendelést az egész ország terültén ingyen kihozzák (ezt hiszem, 500ezer fellett). Csütörtökön Jani el is ment, hogy megveszi a konyhát, egy kolléga is el tudta kísérni segíteni, hiszen a rengeteg elemet egyedül nagy macera összeválogatni.

délután ért oda, és fél négy előtt 10 perccel hív az én drága uram, hogy látott itt valami szépet: mi lenne, ha fehér lenne a konyha? tudni kell, hogy nagy rohanásban voltam Kingáért az oviba. Csilla már lent a pincében felöltözve a macskákat nyúzva várt rám, Zitára már a cipőt húztam, nekem kellett csak az otthoni "játszósból" utcaiba ugrani, és fél négykor tűz az oviba.

ehhez képest: Zitával felcaplattam az emeletre a géphez, mert Jani elküldte a képét annak a berendezett konyhának, ami megtetszett neki. volt 10 percem kitalálni, hogy mi legyen! Kicsit rosszul lettem, úgy éreztem, 10 perc alatt nem lehet ezt eldönteni, ugyanakkor talán kicsit megkönnyebbültem, hogy Janinak tetszik ez a fehér szín, hogy szólt időben, mert, mint feljebb írtam, nekem is tetszett, csak féltem rábólintani, korlátoztak a saját előítéleteim.

A lényeg, hogy 3/4 4-kor mondtam Janinak, hogy nem tudom eldönteni, mennem kell Kingáért, így megegyeztünk, hogy este átbeszéljük. Úgy is lett, és megszületett a döntés, hogy fehér lesz a konyha, azzal a fronttal, fogantyúval és munkalappal, ami a képen is látszik. Ilyen volt az is, amit én láttam, ez az egy fehér konyha tetszett az ikea kínálatából.

Jani ma újra elment, és ezúttal meg is vette az egészet. 3 kocsinyi elemet szedett össze egyedül, de végül flottul ment a dolog, és nem is húzódott el túlzottan. holnap hozzák az ikeások, ami szétzúzza a napunkat ugyan(a nagyok mennek mamához, vásárolni mentünk volna, de most módosítani kell a progit), de meglesz!!! :)

Hát, így esett, hogy álmaim vanília konyhájából hogyan lett először nyír színű konyha, majd egy pár óra leforgása alatt fehér. És most Janinak üzenem, hogy igenis tetszik a konyha! Ő ugyanis most azt hiszi, hogy az ő nyomására változtattam, de ez nem így van. Nekem is tetszett az a fehér, örülök, hogy kampányolt mellette, és alig várom, hogy egyszer dolgozhassak benne!

És hogy tovább örüljünk, jön a következő feladat: mosdókat, padló- és falburkolatot kell választani. szerintem ez legalább hasonló ámokfutás lesz, mint konyha, főleg, hogy ezúttal több helyiséggel dolgozunk. Majd beszámolok a dolgokról, ha sikerül a végére érni. :)

Építkezés:szennyvíz, külső-belső szigetelés

Az építkezés megkezdése óta most érzem először, hogy kicsit le vagyok maradva, hogy nem bírom követni a fejleményeket. Lehet, hogy hülyén hangzik, de így, hogy én nem látom, csak képekről az eseményeket, gyakran elkeveredek. A héten is csak Jani beszámolóiból értesültem, és az alábbi fényképekről láttam a ház alakulását. Azért összeszedem magam, és lássuk, mennyi minden történt a héten!

Bevezették a szennyvizet, itt az árok, és ott fut bent a narancssárga cső, ami majd a szennyvizet vezeti el a házból.

Miután minden bent van: víz, gáz, légbefúvás, szennyvíz, betemették az árkokat, így, ha nem is idilli kert az udvarunk, mindenesetre már árkok nincsenek :) Gummicsimma azért még szükségeltetik... :-))
A pincében is bekerült minden cső a vízhez a padlóra, így a teljes pincét lebetonozták, ez itt a garázs egész konkrétan:
Janiék, akik betonoztak, ezután neki is láttak, hogy leszigeteljék kívülről a pincét. Az udvari frontot burkolják hungarocellel:
Az erdő felé eső rész, a lányok szobájánál, már készen van. Sajnos, ma rengeteget esett az eső, de muszáj volt befejezeni azt a szakaszt, amit elkezdtek, így ideiglenes tetőt húztak a keverőgép felé, védelem gyanánt. Biztos "klassz" kis meló lehetett. :-P

Odabent pedig az ácsok felrakták az USB-lapokat a fóliára néhány helyen, ez itt a belső folyosó a hálók között:

Építkezés: belső falak szigetelése

Tegnap megérkezett a szigetelő anyag, így ma elkezdődött a falak belső szigetelése. Először kőzetgyapottal , majd hőtükör fóliával borítják a falakat.

Az ablak melletti falrészen látszik, ahogy "kitömték" a kőzetgyapottal az oszlopközöket, majd ezt lefedték ezzel a fényes fóliával:
Jelenleg csak "tükrös" szobánk van :-)
Csilla szobája:

Most már nem lehet csak úúúgy átlátni a falakon :)
Teszik fel a fóliát:
A fóliára jön majd az USb-lap:
Hát, nagyjából ez történt ma, plusz "mellesleg" tegnap bekerültek a pincében a padlóra a fűtéscsövek, így kész volt betonozásra. Ami ma meg is történt, kis kivétellel le van aljzatbetonozva a pince :)

Építkezés: terasz-tornác betonozás

És még építkezés, ha már így benne vagyunk.

Kész a bejárati lépcső:

A bejárati ajtó felé a "kilátás", szépen lebetonozva
A terasz frissen elkészült betonja, még nem járható
A megtámasztott tornác, hogy "segítsen" a betonnak, míg megköt, "megerősödik" (szeretem, amilyen hótszakszerűen írom le a dolgokat, de végülis erre "megye ki a játék" :-))) )
ÉS a tornác. Határozottan emberibb a külseje. :)
Emellett két pincehelyiségnek van már ajtaja, csak erről nem készült kép (mert sötét volt). Jani tegnap vette meg az ajtókat, ma pedig az üveget bele, vitte ki, és be is került. Nem carozunk, kérem szépen, már elnézést! :)

Hétfőn ismét nagy nyüzsgés lesz a telken, jönnek teherautók, a serény emberi kezek építik tovább a házunk. :) Éljen, éljen, csak így tovább! :)

Építkezés: a gáz bevezetése

Megvolt már az árok a gázcsonkig, ma pedig bekerült a cső az árokba, a gáz bevezetésre került a házba. Íme, a gázcsonknál a "doboz", a gázórával és a bevezető cső:

A doboz közelről

Így megy a cső a házba

A házba bevezető cső

Most már lényegében "csak" a kondenzációs kazán kéne, és lehetne fűteni. :)

Építkezés: a terasz betonozása

A tornác többi részét is leszigetelték és felkerült a vasalat, így nézett ki reggel:

ez pedig a bejárati ajtós rész, amit már mutattam hungarocell borítással. Tegnap felkerült rá a beton:

Mózi eltűnt, de megkerült

Mózi vasárnap este, mikor Romhányból hazaértünk, nem jött enni és pincébe vonulni. Gondoltam magamban, megint hiba volt kint hagyni, a lányok ki lesznek bukva. Ha viszont mindig bent hagyom, nem mozog eleget, bár nagy a garász, de mégis. hát, megint bebuktam, a macska nem jött. Utána sem jött róla hír, egészen ma délutánig.

Megyünk Kingáért, utolér Tamara, akivel reggel is összefutottunk. Mondja, hogy milyen jó lenne, ha el tudnánk menni hozzájuk, hogy jobban teljenek a sötét, hideg délutánok, de ma pont nem jó, mert hozzájuk költözött egy fekete cica, viszik az állatorovoshoz. El lehet képzelni, hogy füleim hogy megnőttek, ahogy mondja, egyből elkezdtem a cicáról faggatni. Minden illik Mózira: serdülő, szép szőrű, barátságos, fekete macska. Megemlítem, hogy tök véletlen illik a leírás a mi macskánkra, aki pár napja eltűnt. Elmosolyodik, hogy akkor megvan a gazdi, akkor mégis menjünk át hozzájuk, és hazavihetjük. Én is mosolygok magamban, hogy milyen szerencse, hogy pont hozzájuk csapódott (egyébként a mi utcánk végében, Tamaráék meg két utcával raknak csak arrébb). egyedül a középső kisfia sírdogált, hogy ő biza nem akarja visszaadni, de Tamara hamar megvigyasztalja. Kicsit később az állatorvos a telefonban felajánlott másik cicát Tamarának, majd még megfontolják a dolgot.

El is mentünk, az ő 3 fia és az én 3 lányom játszottak egyet, igaz, általában nem egymással, de én azt is sikernek könyvelem el, hogy Csilla nem bújt egész idő alatt belém, hanem játszott, ha a fiúk odamentek hozzá, akkor sem volt baj. Mert amúgy nincs szokva a nagy gyerektársasághoz, sajnos, mióta Pestről elköltöztünk. A macska megszerzése mellett ez volt a másik nagy eredménye az estének.

Zita alvása ugyan kiesett, de jól elvolt, mászott a nagyok után, kacagott, egyszóval nem volt vele gond. Én meg tudtam icipici beszélgetni!! Ez még nagyobb dolog, mint Pesten volt, itt sokkal ritkábban jön össez ilyesmi.

hazafelé aggódtam, hogy viszem a macskát, a 3 gyereket egy babakocsival kombinálva, de végül Mózi szépen hazasétált velünk. Úgyhogy újra örülünk, és valószínűleg beszerzünk egy nyakörvet, mert különben úgy tűnik, Mózi lesz a falu macskája. J

ui: itthon Gyémánt cica egyből lelkes összesimulással jelezte, hogy-valószínűleg-örül Mózinak, és újra egy tálból ettek. minden jó, ha jó a vége. Valamiért van olyan érzésem, hogy lesz még Mózinak hasonló nagy comeback-je. J

A mai reggelünk

A mai reggelünk borzasztónak minősíthető.

Előzmény: hajnali 3-kor feküdtem le, konyhát terveztem, most muszáj komolyan nekifeküdni, sürgetnek a határidők. ez nem lett volna baj, de sem a telefonom ébresztésére, sem Jani egyszeri ébresztésére nem keltem fel, csak 7-kor (6 helyett), mikor Jani elindult dolgozni. Lévén, hogy nekem kellett Kingát bevinni az oviba, ez a kelési időpont rendkívül rossz pozícióba helyezett.

És akkor: borzasztó kómásan próbáltam először a két nagyobbikat összeszedni. Csilla először húzott egy szoknyát, natúr, plusz nyári flip-flop papucs, hogy ő megy a macskákhoz. Elkezdődik a magyarázás, kérlelés, hogy ugyan, öltözzünk fel rendesen, akkor lemehet, így hideg van, és ne öltözzünk sokszor, mert sietünk oviba 8minden nap eljátszuk, majdnem, nagyon gáz). Annyit elértem, hogy húzott harisnyát a szoknya alá (juhéjj) és félcipőt, de innentől egy időre feladtam, lement macskázni a pincébe. Közben Kingával reggeliztünk (Csilla pár falat kakaós kekszet evett össz-vissz), de 86-szor felugráltam, mert Csilla feljárkált, hogy mindenféle cicás hírt megosszon, én meg állandóan csuktam utána a pinceajtót, jön be hideg ugyanis. Nagy nehezen megettem a két kicsi pirítóst, megittam a kávém (nem azért ettem nehezen, mert rossz vagy sok volt, hanem ugrálni kellett kétpercenként). Kingára nagy nehezen „rábeszéltem” a ruhát, ő meg rajzolgatott az asztalnál, és állandóan csapkodott, mert nem sikerült minden, ahogy elképzelte. Fél kézzel próbáltam ott is segíteni, de mondogattam, hogy ezt inkább délután kéne befejezni. No, mindegy, Kingán ruha, fésülködés, ő is le a macskákhoz. Ekkor téptem fel Zitához, aki még édesdeden aludt, hogy ő következzen. Ekkor volt 8 óra, irtó rossz részidő, pedig meg nem álltam egész idő alatt. ekkor lett volna jó legalább elindulni, de inkább már ott lenni, na, mindegy. Zita gyors szopi, öltözetés, méltatlankodott is eleget, majd rohanás Csilláért, hogy jöjjön nadrágot venni, rendes meleg cipőt, satöbbi. Csilla jön, vita nadrág körül (kedvenc farmerét vette, én nem értem, hogy mire föl ez az állandó dacolás, mikor törődik bele, hogy hideg van kint???), de végül sikerül, némi sírással (mert szerinte szoros a cipő és kacsaláb) Csilla levonul macskázódni. Anya rohan öltözni, a még ébredés utáni tervemet,-hogy ma szemhéjtussal kivételesen kihúzom a szemem, hátha rendezettebbnek érzem magam (hogy mi látszik kifele, az már mindegy)-elvetem, még az is rengeteg időnek tűnik. Ugrok a ruhába, de közben vagy Zita nadrágrángatva kapaszkodik belém vagy még rosszabb, az állandóan feljárkáló lányokhoz teper négykézláb, én meg teperek utána, nehogy lezúgjon a pincelépcsőn. tizenkettedjére is biztosítom a két nagyot, hogy igen, borzasztó, hogy a macskák kiborították a tejet (megjegyzem, tényleg nem örültem neki, pedig akkor újfent csak két cica rombolt odalenn), és megkérem őket, várjanak lenn, két perc és indulunk. Aha, gondolom én. Zitán már cipő, én is húznám a kabátom, ekkor csapja meg az orromat a Szag. Hurrá, Zita telerakta a pelust. turbópeluscsere, mindjárt fél kilenc, már tényleg bent kéne lennünk, ugyan 9-kor reggeliznek, de ha Kinga a napos esetleg, akkor ott kéne lennünk hamarabb. Az, hogy a reggeli vizuális fejlesztésről (festés, rajz, ragasztás) lemarad, már evidens, klassz. Tépünk le Zitával, berakom a kocsiba, visszarohanok a lányok kabátjaiért, majd leesik, hogy a cicák talán éhesek. Gyorsan adok nekik (enni, bár némi verés is jól jönne, ha a macskáknál ez számítana, mert tényleg nagy tejtengert csináltak egy helyen, vár rám a móka, hogy az alom mellett a padlót is takarítsam , szerencsémre padlólappal burkolt, nem olyan bonyolult, de idő persze, de mindent a gyerekért). végül fél kilenc után kirobogunk a kapun, Csilla kismotorral. Kinga is akar vinni, de hazafelé kettőt kéne hoznom, lévén emelkedik fel az út, tuti, hogy Csilla sem ülne fel, ezért nem viszünk kettőt, sőt, Csillát is próbálom lebeszélni a rendelkezésre álló 13 másodpercben, hogy ő se vigyen, így igazságos. Miért is sikerült volna, talán, ha egy délelőttöm van rá, sikerül, most nem, visszük a motort, egyelőre minden oké. Útközben összetalálkozunk Tamarával, aki legkisebb fiával már hazafelé tart, váltunk pár szót az ovis úszásról. ezalatt Kinga felül a motorra, mert Csilla leszállt. Nagy civakodás kerekedik, végül Csilla ülhet vissza, Kinga szinte toporzékol, Tamarától gyorsan búcsúzom, és továbbnyomom a vidám menetet az ovi felé. Beesünk, Kinga duzzog, a csoporttársai már szaladnak elé, hogy ő a napos. Frankó. Sajnos, elkéstünk, mire levetkőzne, már rég kész kéne lenni a terítésnek. Kinga duzzog, nem akar öltözni. Végül ingerültebben megsürgetem, Zitát közben agyonsimogatják a gyerekek, két nagyobb fiú verekszik melletünk, Csilla bújik belém, ó, lennénk már készen! A többiek elkezdenek enni, Kinga nem nagyon akar bemenni, de végül szelíden, de határozottan beküldöm.

Felsóhajtok.

szakad rólam a víz.

Üresnek érzem magam, ez rémes volt.

Kiténfergek a két kicsivel, írok Janinak egy sms-t, hogy ezentúl sokkal keményebben lépjen fel az ébresztésemmel, tök mindegy, hogy álmos vagyok, mert így nem tudok elkészülni. tudom, korábban kell lefeküdni, korábban is szoktam, de most helyzet és feladat van.

Csillával kicsit küzdögetve, hogy mikor ki vigye a motort, hazaérünk, és indul a nap. Ami hasonlóan jó volt, mint a reggel, a napot félig meddig a délután előkerült cica híre menti meg, de erről másik bejegyzésben.