2008. szeptember 15. hétfő

18-án este ezeket jegyeztem le az első napunkról:

"Janinak reggel menni is kellett egyből ügyintézni, majd Pestre dolgozni, ráadásul este 8-ra ért haza, úgyhogy gyorsan egyedül maradtunk a csajokkal. Plusz egész nap esett az eső, reggel szomorú látvány volt, hogy a Naszály és a körülötte lévő hegyek felhőben vannak. (A szép kis panoráma, ami annyira tetszett már az első ittlétkor is most sehol se volt) Délelőtt megpróbáltam a lányokkal sétálni menni, főleg, hogy pár dolgot venni is kellett volna, de nem jött össze, mert Kinga nem volt hajlandó esőkabátot venni. Elindultunk, de csak nem akart kötélnek állni. Még az első sarokig sem értem el, amikor már teljesen elázott a sapkája és farmerdzsekije, így vissza kellett fordulni. Hasonló okok miatt délután sem mentünk ki, így nem lett kenyerünk és gyufánk, amivel a tűzhelyt be tudtam volna gyújtani.
Sokat a pakolással nem haladtam, de nem is vártam, hogy sikerül. A nap „eseménye” este volt, mikor késő este Kinga felébredt, és hányni kezdett. Mindent kiadott magából, elsőre szinte mindent az ágyába, utána néha sikerült vödörrel odaérni. Éjjel ivott kis gyümölcslét, reméltem, hogy benne marad, a vizet nem akarta meginni. No, hát az sem maradt benne, így már majdnem hajnalban, elcsigázottan megkértem, hogy aludjon velem a mi szobánkban, mert nem bírunk ennyi sprintet levágni, vödörrel szaladni, és időben oda is érni. Ja, merthogy nem akart átjönni hozzánk, mert ott nincsenek hercegnők… Azért végül átjött, és csak egy kis incidens volt csak ezután, azt is gyorsan megoldottuk, és aludtunk tovább."