Költözés előtt még egy napra leugrottunk Romhányba, főleg, mert Kinga nagyon akart Zorkával játszani. Nos, egyből jól lefoglalták egymást. Ilyenkor hitetlenkedek, hogy Kinga milyen szépen eljátszik a kortársakkal, hétköznap meg simán széttépi az idegeimet, otthon a négy fal közé bezárva. :)
Csilla Zalánnal, Zorka tesójával cicalesen. Éppen 10 hónap a korkülönbség.
Zalán magánpancsiban. HAngját nem lehetett hallani jó ideig:
Egy régi babakocsival. Hiába a mai álom játékkocsik, két lányom megint jól össze tudtak kapni ezen a régin. Itt éppen Csilla a nyertes:
Kinga rátalált a felfújható úszódeszkára. Roppant élvezte. Kár, hogy egész nyárom csak kerülgettem a strandokon ezt a dolgot, és nem vettem meg neki, pedig lehet, hogy jó lett volna. Késő bánat, idén spóroltunk legalább, jövőre meglátjuk, kell-e még. Jövőre szívesen járatnám már úszótanfolyamra. Triatlonos múltam miatt is bennem van, hogy egészséges dolog az úszás, meg amúgy is nagyobb biztonságban van az ember, ha tud úszni. Én is nyugodtabb vagyok, ha tudom, hogy legalább az alapok megvannak. Most annak is örülök, hogy a vizet szereti, és örömmel lábtempózott a medencében Jani unokatestvérééknél. :)
A nagy kánikula után esős hétfővel vágtunk neki utolsó hetünknek PEsten. Jöhet a dobozolás, pakolás ezerrel. ÉS elvileg tegnaphoz négy hétre itt a legkisebb leányzó. Már nagyon várom. :) De hamarabb azért ne jöjjön, remélem, ő is kivárja az idejét. Én türelmes vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése