És ami azóta történt

A szerdáról szóló bejegyzés óta annyi történt, hogy csütörtökön és pénteken is voltunk oviban, Kinga jól érezte magát, de nem akarta, hogy pénteken ott hagyjam kis időre. Egyelőre engedtem, maradtam vele. Csillával nem volt egyszerű, de azért eltelt az idő. Megegyeztünk, hogy hétfőn ebéd után megyek érte. Szilvi óvó néni szerint nem lesz semmi gond, és én is úgy gondolom, hogy a kis siránkozás csak nekem szól. Ügyes ő már, nem most kezdjük az ovit, itt is belerázódik. Az ebéd témát rugalmasan megoldották, annak ellenére, hogy lemaradtunk a befizetésről, simán fizethetjük majd utólag. Pénteken a többi gyerek engem is kezdett megkedvelni, kezdtek óvó néninek hívni, :-P egyik-másikra én adtam a cipőt udvarra menet. Gondoltam is, hogy nekem lassan ideje lesz kilépni a csoport életéből, egyelőre, pocakkal örülök, ha két gyereket és magamat felöltöztetem. Azért nagyon aranyosak voltak, és jól éreztem én is magam köztük.

szombat délelőtt a két leányzót vittük Romhányba, ott aludtak, és vasárnap délután mentünk értük. Szombat hajnali kettőig pakoltunk, szereltünk, takarítottunk, suvickoltunk. A konyha nagyjából egész jó, polcokat szerelt össze Jani, így a lányoknak egész szép játszósarkot tudtam csinálni. Sok doboz eltűnt, de jönnek újabbak, mert szedjük elő Csillának a nagyobb ruhákat, mindkettőjük kinőtt ruháit vinni kellene le a pincébe, úgyhogy a feladatok száma nem csökken, hanem nő. Plusz a legkisebb leányzó cuccait is elő kéne már bányászni, hiszen, ahogy éppen az órára pillantok, látom, hogy hétfő van, és mához két hétre ő is köztünk lesz. Az igaz, hogy kiságyat lehet szerelni a kórházi napok alatt is, de sok minden máshoz csak én értek. Meg olyan jó lenne úgy effektíve is készülni kicsit az érkezésére, ha nem is úgy, mint Kingánál, vagy még annyira se mint ahogy Csillát vártuk, mert ott is volt idő rendezkedésre, de egy picit jó lenne jobban ráhangolódni az egészre. Nem szabad hagyni, hogy a költözés összevisszasága miatt ez elmaradjon, mert az utolsó ilyen alkalom.

Pocakügyben minden rendben. A költözés előtti napon voltunk UH-n, minden rendben volt. Kb. 2500 gr lehetett a leányzó. Az orvos hivatalosan is kérte a császármetszést, október 6-ra jegyeztek elő. Még két hét. Azaz jövő hét utáni héten 3 gyermekem lesz. Ejha! :) A sok esemény miatt sokszor el is felejtem, néha úgy gondolok az egész szülésre, mint valami megoldandó feladatra vagy esetleg egy program. Nincs sok idő parázni, ami nagyon jó, mert amikor mégis eszembe jut a műtét maga vagy a kórházi napok, akkor bizony nem sok kedvem van hozzá, de ez nem is kedv kérdése. Túl kell lenni rajta, mert szeretném már látni Zita lányomat is, és különben is, hóóót rutinos vagyok már benne, így csak könnyebb lesz átvészelni a fájdalmat és a sok kényelmetlenséget is. Gondolom én.
Most megyek, alszom egy kicsit, aztán holnap meglátjuk, hogy küzdünk meg az első anya nélküli délelőttel az új oviban.
Képek is lesznek majd, ha végre meglesz a szélessávú netünk, most csak Jani telefonján keresztül tudok netezni. Egyelőre nem tudom, mikor jönnek bekötni.

Most már az is elegendő lenne nekem, ha kisütne a nap, mert mióta itt vagyunk, talán ha kétszer pár percig sütött. Még ilyet! Na! :)