Debreceni szülinapozás

Pénteken délután nekivágtunk az útnak, hogy Debrecenben ünnepeljük a meg a duplaszülinapot. Irtó mázlink volt, mert először a két kicsi, majd később Kinga is elaludt, és mindegyik kicsivel Debrecen előtt ébredt fel. Így megállás nélkül, két óra alatt megtettük az utat, nagyon örültem neki! Persze lehet, hogy apa is odalépett kicsit a gázra…Ejnye! :)

így utazott a kis csapat egyik fele
Így a másik fele (egy képre nem fértek fel az anyósülésből fényképezve, annyian vannak ezek a nők! :-)) )

Fél 6-kor már ott voltunk, volt ideje a lányoknak megszokni az új helyet. Igen, mostanában, sajnos, szinte új helynek számít szülővárosom és a lakás, ahol felnőttem, annyira ritkán jutunk haza. Zitának ez sem volt elég, késő este akkora „bulit” tartott alvás helyett, hogy csak na! Ketten aludtunk egymás mellett két kihúzott a fotelágyon, és nem tudom, hogy mi lehetett az oka, talán vonzotta a nagy ágy adta lehetőség, de össze-vissza hancúrozott, viháncolt, mászkált, nevetett, kacagott. Este 11-kor is még ott küzdöttem vele, ráadásul a két másik lány ott aludt a szobában, kész csoda, hogy fel sem ébredtek ekkora zajra. A csatát végül megnyertem, eljött hozzánk álommanó, de úgy, hogy varázspálcájával rám is suhintott egyet, és én, aki a szülinapi tortát aznap hajnalban negyed 5-kor fejeztem be, nem sok ellenállást mutattam: elaludtam én is ruhástul, ahogy ért. Fél 8-ig két szopis ébredéssel megúsztuk, de azúttal még visszaaludt Zita.

Szombat délelőttre beígértem a lányoknak egy látogatást az Aquaticumba. Tősgyökeres debreceniként még soha nem voltam, itt volt az ideje elmenni, és, hát, szülinapi programnak sem rossz, főleg, hogy egész nyáron egy strandon nem voltunk. Igen ám, de kisbabával az élet nem ilyen egyszerű. 10-kor nyitott a létesítmény, Zita pedig pont fél 11-re álmosodott volna el. Előre gondolván a dolgokat rájöttem, hogy semmi értelme Zitával elmenni, és ott küzdeni az altatással, szopival, ezért nagyot nyeltem, és maradtam otthon. Így Jani és öcsém elment a két csajszival. Zita 11 körül elaludt, szülinapi ajándékként lehúzott 3 órát egyben, pedig a konyhában néha sikerült akkorát kolompolnom-véletlen persze-hogy tutira vettem, hogy felébred. Még a lányok vígan voltak, addig én bőven elkészültem az ebéddel, hogy az éhes szájaknak legyen mit adni, és a délutáni szülinapos menüt is befejeztem. Hát, hol is máshol ünnepeltem volna ezt a kerek évfordulót, ha nem a gáztűzhely mellett?? J Csak, hogy tudjam, hol a helyem… J Az igazat megvallva, sajnáltam, hogy ez a program most nekem kimaradt, de tudtam, hogy ez most így egyszerűbb volt. Persze az sem volt rossz, hogy az eltervezett ételeket nyugalomban meg tudtam csinálni. Most jutalom volt, hogy nem 3 gyerekkel a nyomomban főzök, hanem gyakorlatilag egyedül. Ezt is értékelni kell, na !:::--)))

Itt mutatom a tortát, amivel péntek hajnalig bíbelődtem, no, nem azért, mert olyan irtó bonyolult volt, csak volt más teendő is, most nem volt segítségem, mint előtte héten. Ráadásul a torta bevonása kalandosra sikerült, de ezt majd leírom egyszer, talán. Lényeg a lényeg, nem lett túl szép, de már nem bántam, csak kész legyen. A receptet és a számos díszítés ötletét ezúttal Yasmine blogjában találtam, csak persze az enyém nyomába sem ér szépség terén, :), bár ízre finom volt. És még szerencse, hogy lefényképeztem elkészülte után, az amúgy még igen hadiállapotos étekzőasztalon, nem túl illusztris háttérrel, mert a szállítást kissé megsínylette. Hiába találtam neki szuper dobozt, a 3-as szám egyik vége letörött, valószínűleg hideg volt neki az erkélyen, a vékony csokilap nem bírta a feszültséget. A marcipángolyókat majdnem gyertyagyújtás előtt befalta a nép, a rózsa első ilyen jellegű alkotásom...látszik is, khm. :) Ja, a torta Zitával közös (a' hiányzott volna még, hogy kettő tortát csináljak! :) ), azért a két szám, szóval, az nem 301!

Délután aztán tényleg szűk családi körben összegyűltünk, ettünk-ittunk, tortáztunk, bár Zita kihagyta a késődélutáni alvást, így nyűgös lett pont a gyertyafújásra. Máskor lehet, hogy örülök, ha 5 óra után már nem alszik, most jó lett volna. Anya tervez, gyermek végez, de Mörfi is velünk volt rendesen. Este sem adta meg magát egy könnyen alvás téren, annak ellenére ,hogy maratonira nyúlt az ébrenlét, ugyanúgy küzdöttünk az elalvással, mint előző nap, ugyanúgy elaludtam én is, így az ünneplős, beszélgetős este itt be is fejeződött számomra. Hajnalban ugyancsak úgy gondolta, hogy bulizzunk, így kezdte előlről a hancúrt, amitől a kiborulás szélére kergetett. És mikor a két másik 7-kor kelt, ő akkor aludt el a hajnali vigalom kipihenésére. Így ugrott a vasárnap délelőtti vásárlós programunk (többek között nekem akartunk szülinapi ajándékot venni), mert mire felébredt, már készülni kellett hazafelé. Mire elindultunk volna, újra álmos volt, így elhagytuk a vásárlást, és hazafelé vettük az irányt:

Most is aludt a 3 lány a kocsiban, de meg kellett állni tankolni, amire felébredtek, így hazafelé pihenővel együtt jöttünk.

Így esett az ünneplős hétvége, ami jó volt, de remélem, jövőre már simábban mennek majd az alvások, elalvások, altatások. Majd a 31. szülinapomat jó harsányan megünneplem! J

Az elmaradt vasárnapi vásárlás helyett lehetett évfordulós fotók készíteni. Tesóm készítette őket, akivel megtárgyaltuk, hogy a háttér ugyan nem teljesen művészi, de nekünk most ez megteszi.

Na, szóval, a hármasszámú csemetével anyuka
Kettes számú rosszasággal anyuka
Elsőszámú haramianővel anyuka