Zita, a ráérős,
Fantasztikus dolog látni, hogy 3 kis manó háromféleképpen fejlődik. Most már harmadjára látom, hogyan lesz újszülöttből kis egyéves, látom a változást. Önkéntelenül összehasonlítom a folyamtot, de mindez csupán információ számomra, ettől egyik sem jobb a másiknál, nyilvánvalóan. És én imádom figyelni őket, hogy hogyan csinálják ugyanazokat a dolgokat más tempóban, időben és módon.
Volt először Kinga. 3 hónapos korától úgy volt csend és nyugalom, ha járkáltunk vele, és ő nézelődhetett. Lehet, hogy nem voltam elég rutinos anyuka az elején, jobban erőltethettem volna a letevést, én mégsem tettem. Pont azért, mert első gyerek volt, még megengedhettem magamnak, hogy amíg ébren van, szinte csak őt szórakoztassam. Ráadásul 4 hónapos korától 10 hónapos koráig anyósoméknál laktunk, nem nagyon engedte, hogy házimunkát végezzek, hogy én minél többet foglalkozzak Kingával, meg nem is nagyon akartam az ő rendszerébe beleszólni, ezáltal tényleg csak Kingára összpontosítottam. Bevallom, azért néha szinte felüdülés lett volna egy-egy felmosás a sok-sok találjam-ki-hogy-most-mi-van áradat között, de megoldottam.
Egyszer rájöttünk, hogy Kingát, ha hónaljánál lógatjuk, hogy a lába éppen csak hozzáér a talajhoz, de nem áll rá, akkor elkezd sebesen rúgdosni, a lépést imitálva. És ha hagyjuk, ő irányít, hogy merre menjünk vele. Kára nem lett belőle, mert nem állt a lábán, tehát nem terheltük a lábát, viszont csend lett, amíg mentünk vele. Mert irányított, mert ő kisbaba kora óta határozottan tudja, hogy mit akar, és ez már akkor megmutatkozott. Ekkor volt 6 hónapos. Ezt csináltuk kb. 9.5 hónapos koráig, természetesen a derekunk leszakadt a végére, de csend volt.J 9.5 hónaposan ráállt a lábára, szépen szabályosan, kézenfogva járt. Soha nem akartam járatni, de egyszerűen neki az akkor már ment. Mikor a pesti lakásunkba beköltöztünk, elkezdett mászni, bő 10 hónaposan. Mászott kb. 3 hete, amikor váratlanul elindult, bő 11 hónaposan. Ez volt Kinga. Ő türelmetlenebb típus volt, nem bírt maradni, menni kellett vele. Miután elindult, kb. 3 hónap kellett mire a hátam, derekam és térdem rendbejött a gyerekvezetgetéstől J J, gondoltam is magamban, hogy remélem, hogy a kistesó nem ilyen lesz, mert én megzavarodok, ha még egyszer végig kell csinálni. J De legalábbis bérletet vehetek egy gyógytornászhoz a végére. J
De nem kellett. Csilla teljesen átlagos tempóban fejlődött, mintaszerűen, mindent akkor csinált nagyjából, amikor “elő van írva”. Az átfordulásokat 3-4 hónaposan, kúszást 7 hónaposan, mászást 8 hónaposan, felállt szintén 8 hónaposan, majdnem motorozott 10 hónaposan, és ő is elindult 11 hónaposan. Ugyanolyan idősen mint Kinga, de teljesen más út vezetett hozzá. Szépen végigcsinálta a szamárlétrát, amiért hálás is voltam, sokkal kevésbé fáradtam el, mint Kingával. Cserébe ott volt Kinga, aki után mindig lehetett menni, és lehetett Csillát cipelni, ha úgy hozta a helyzet, hehe. J
És aztán itt ez a Zita lány. Vele már kicsit reménykedtem, hogy hasonló tempóban fejlődik majd mint a lányok, de ez persze csak nekem lett volna kényelmes. :-P Persze tudtam, hogy ő neki is meglesz a stílusa. Meg is let: ő a kis ráérős. Ő is járja a szamárlétrát, de jóval lassabban mint Csillu. Sokáig tart, mire ráérez valamire. Mint pl. az, hogy odanyúljon egy tárgyért. Érdekes volt figyelni, hogy napokig vagy hetekig csak merőn nézte a színes játékot maga mellett, aztán mintha megmozdult volna a kis kéz, tétován, de én láttam, majd napról napra határozottabban, és akkor egyszer csak elütötte a kezével a játékot. Innentől viszonylag gyakran ismételte, és hamar belejött, de míg elkezdte, az sokáig tartott. Nagy különbség volt ez a két másik lány után, de én nagyon szerettem nézni ezt a nyilvánvaló fejlődést. Zita saját módszere lett az egyik nap nem csinálom, másik nap viszont villámgyorsan. De tényleg. Egyik nap még csak egyet-kettő ütemet kúszott, másnap bekúszta a fél nappalit. Vagy egyik nap csak pépeset ettünk, pár nap múlva meg darabosat, mert nagy hirtelen bejött neki, és kiköpte a pürét. Hát, ez van Zitával. J A jelenlegi helyzet, hogy feltérdel mindenhol, kapaszkodik felfelé, látszik, hogy húzná magát felfele, de nincs meg az erő, hogy fel is álljon. De nagyon akar, így nemsoká egyszer csak sikerül felállni, és akkor beindul a gépezet.
Azt ki kell hangsúlyozni, hogy mindhárman teljesen normálisan fejlődnek, fejlődtek. Ez az összehasonlítás sem minősítés, egyszerűen összefoglaló.
Én pedig továbbra is nagyon örülök, hogy részese vagyok, hogy láthatom minden pillanatát ennek a látványos változásnak. Zitával még nincs is vége a folyamatnak (a folyamatot most a járástanulásig értem, nyilván, hogy Kinga és Csilla is rengeteget változik nap mint nap, de az már egy más életkor, más kategória).
Egy éve, mikor pár nap választott el attól, hogy lássam végre Zitát, sokszor eszembe jutott, hogy vajon egy évvel később mit fog ilyenkor Zita csinálni. Most már tudom. És ez olyan jó! J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése