Úgy tűnik, idén kijut nekünk a hóból bőven. Amúgy is sok esett országszerte ezen a télen, de mi most az elköltözésünkkel jóval többet élvezhetünk e fehér finomságból.
Már amennyire finomság ez az egész. Mert hogy én szeretem ám a havat meglehetősen, de idén valahogy nem repestem az örömtől, mikor láttam, hogy esik. Ha még decemberben esett volna, akkor ok, olyankor csak kiemeli a hónap meghitt mivoltát. De Hóanyó úgy döntött, hogy újévtől kezdve köszönt be inkább, és most rázza ki hófelhőit, betakarva mindent fehér takaróval. A vidék azóta szinte folyamtosan fehér errefelé. Ami szintén nem biztos, hogy rossz, mert kicsit elviselhetőbb a téli sötétség, csak a közlekedésben ne zavarjon.
Pedig sajnos, elég sokat zavart a hó és a jég. Kinga és Csilla születésekor nem voltak kemények a telek. Örültem is neki rendesen. Most, hogy itt a 3. baba, kiköltöztünk vidékre, ahol amúgy sem olyan szervezett a hóeltakarítás mint a fővárosban, (már ahol ott is van egyáltalán, mert azért ott sem működik ez a dolog mindig olyan megbízhatóan), ráadásul ez egy meglehetősen dombos falu, no, most bekeményített a tél, és volt itt minden, nagy hótól kezdve hatalmas jégpályáig. És nem egy-két napig, nem, olyan könnyen nem úsztuk meg: eltartott hetekig, mire kicsit olvadt. Egyszer kis időre teljesen elolvadt, két hete kb., amikor egy-két napig tavasziasan enyhe volt az idő, de azóta megint fehér minden. Fú, pedig hogy élveztem, hogy végre nem havat taposok, hanem végre sárban tapicskolok! De, huss, vége lett az örömnek.
Úgyhogy szeretem én a havat meg a telet, de azt hiszem, ennyi elég volt idén belőle. Ha lehetne kérnem, ne essen többet, mert fáradt vagyok az állandó közlekedési gyötrelemtől (fellépős babakocsit tolni két gyerekkel 10 centis hóban, egynek a kezét fogni, hogy ne essen el, hát, bizarr, és nem árt, ha én sem vágódok el izomból, ugye); na, és fáradt vagyok már az állandó aggódástól, hogy Jani-Apa hazaérjen épségben. (és közben fohászkodok az égiekhez, hogy hátha a jövő telet már saját házunkban töltjük, ott nincs ennyi domb, leszámítva a szomszédos Börzsönyt, de oda nem kell majd napi szinten bemenni, főleg nem autóval és babakocsival, hála istennek)
Jövő héten vasárnap március. Hivatalosan kezdődik a tavasz. Ugye, hogy ugye. Szeretném én ezt már a gyakorlatban is látni. :-))
Már amennyire finomság ez az egész. Mert hogy én szeretem ám a havat meglehetősen, de idén valahogy nem repestem az örömtől, mikor láttam, hogy esik. Ha még decemberben esett volna, akkor ok, olyankor csak kiemeli a hónap meghitt mivoltát. De Hóanyó úgy döntött, hogy újévtől kezdve köszönt be inkább, és most rázza ki hófelhőit, betakarva mindent fehér takaróval. A vidék azóta szinte folyamtosan fehér errefelé. Ami szintén nem biztos, hogy rossz, mert kicsit elviselhetőbb a téli sötétség, csak a közlekedésben ne zavarjon.
Pedig sajnos, elég sokat zavart a hó és a jég. Kinga és Csilla születésekor nem voltak kemények a telek. Örültem is neki rendesen. Most, hogy itt a 3. baba, kiköltöztünk vidékre, ahol amúgy sem olyan szervezett a hóeltakarítás mint a fővárosban, (már ahol ott is van egyáltalán, mert azért ott sem működik ez a dolog mindig olyan megbízhatóan), ráadásul ez egy meglehetősen dombos falu, no, most bekeményített a tél, és volt itt minden, nagy hótól kezdve hatalmas jégpályáig. És nem egy-két napig, nem, olyan könnyen nem úsztuk meg: eltartott hetekig, mire kicsit olvadt. Egyszer kis időre teljesen elolvadt, két hete kb., amikor egy-két napig tavasziasan enyhe volt az idő, de azóta megint fehér minden. Fú, pedig hogy élveztem, hogy végre nem havat taposok, hanem végre sárban tapicskolok! De, huss, vége lett az örömnek.
Úgyhogy szeretem én a havat meg a telet, de azt hiszem, ennyi elég volt idén belőle. Ha lehetne kérnem, ne essen többet, mert fáradt vagyok az állandó közlekedési gyötrelemtől (fellépős babakocsit tolni két gyerekkel 10 centis hóban, egynek a kezét fogni, hogy ne essen el, hát, bizarr, és nem árt, ha én sem vágódok el izomból, ugye); na, és fáradt vagyok már az állandó aggódástól, hogy Jani-Apa hazaérjen épségben. (és közben fohászkodok az égiekhez, hogy hátha a jövő telet már saját házunkban töltjük, ott nincs ennyi domb, leszámítva a szomszédos Börzsönyt, de oda nem kell majd napi szinten bemenni, főleg nem autóval és babakocsival, hála istennek)
Jövő héten vasárnap március. Hivatalosan kezdődik a tavasz. Ugye, hogy ugye. Szeretném én ezt már a gyakorlatban is látni. :-))
Addig meg néhány kép, milyen is errefelé a téli táj, és hogy közlekedünk oviba-oviból.
Az udvarunk, messzebb a háttérben a Naszály, szintén hóval borítva, csak az enm látszik most nagyon.
Jani indul Kingáért Csillával:
Készülődés az oviba:
Útrakészen "Ketteske":
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése