Szabadság, kimenő vagy ahogy tetszik

Mindegy, hogyan nevezzük a dolgot, a lényeg: két nagyobbik gyermekem tegnap estétől vasárnapig nagymamájuknál töltik az időt, megteremtve a lehetőségét annak, hogy én is szusszanjak egy kicsit. Vagy nem is olyan kicsit, mert hogy ez már igen szép hosszú idő. :)

Kingának ma szünet van az oviban, ez adta az alapot az “üdülésre”. A másik, nem túl vidám dolog, hogy anyósomat múlt héten elbocsátották a gyárból, ahol dolgozott, így majdhogynem időmilliomos lett. :-( Elég nehezen viseli a helyzetet, főleg, hogy már úgy nézett ki, hogy talán “megússza” a leépítést. Hát, nem, sajnos. Próbálunk lelket, erőt önteni belé, főleg azzal, hogy biztosítottuk, mi mindenképpen igényt tartunk rá, sokat fogjuk alkalmazni és garantáltan nem rúgjuk ki. Persze ő is örül, hogy most az unokákra több idő jut, és ezzel nekem is segít, de anyagilag ettől nem kerül jobb helyzetbe. Bizakodunk, hátha valamelyest javul a gazdasági helyzet, előbb-utóbb, addig meg igyekszünk sok időt együtt eltölteni.

Szóval, most biztosan nem unatkozik, hogy a két kis huligáncsajszi ott van. :-P Én sem, de persze a mostani felállás lényegesen lájtosabb az alapfelállásnál. Dolgozok itthon ezerrel, és valahogy most mindennel körbeérek, végre ehettem meggyszószt krumplilepénykékkel, amit nem nagyon főzök, mert nem tetszik az én ínyenc lánykáimnak, és próbálom magam pár dologban utolérni. Mint pl.a blogírásban is. Úgyhogy, ha valaki meglepődne, hogy most több bejegyzés születik, akkor ismert az ok: Verocskának beütött a nagy szabadság. :-)) Nagy kincs, jól ki kell használni.