Az első táboros nap...

...teljesen flottul ment, és Kinga ragyogó arccal, élményekkel telve ért haza! Úgy örültem neki! (az más kérdés, hogy két percig sem tudtam folyamatosan hallgatni az élménybeszámolót, mert a két kisebbnek éppen akkor volt szintén szüksége a figyelmemre, hiába, megérezték, hogy az egész napos hármasban töltött lét után hirtelen Kinga lett a középpontban, és nem viselték jól-pedig Kingának kijárt volna néhány perc osztatlan figyelem)

Kétszer úsztak a nap folyamán, délelőtt és délután egyszer, volt reggeli, ebédelni egy étteremben ettek, Kinga elmondása szerint finom volt a leves és a pörkölt is, délután uzsonna után pedig játszótérre vitték őket. A köztes időben rajzoltak, természetesen Kinga innen is egy szépen színezett kifestő lappal tért haza, nem is ő lenne, ha nem hozott volna valami alkotást! :)

A többi gyerekkel szerintem még nem nagyon barátkozott össze, nem is tudom, milyen idős gyerekekkel van együtt, de azt tudom, hogy a Cápa csoportba osztották be. Vivi keveset játszott vele, Kinga elmesélte, hogy inkább Annával játszott, aki Vivivel kb. egykorú, azaz kb 9 éves, csak amikor Anna más valakivel kezdett játszani a játszin, és Vivi megsértődött, akkor ment vissza Kingához. Nagyon komoly. :-) Ebből is érződik, hogy kis barátnője, Domi hiányzott neki, aki még holnap sem mehet, mert ma ugyan tünetmentes volt hányásügyileg, az orvos javasolta, hogy nézzék meg még egy napig "terhelés" mellett is, mármint, hogy reagál, ha eszik is. Domi nagyon menne, úgyhogy, ha holnap jól van, szerdán csatlakozik. Addig meg remélem, hogy Kinga ellesz valahogy nélküle, vagy máshogy alakulnak a kapcsolatok holnap. Nem tűnt amúgy letörtnek a kiscsaj, volt történés körülötte, nem hiszem, egyedül érezte magát.

Az úszások is tetszettek neki, hiszen most már ügyesebb a vízben. Csak úgy áradt belőle a szó, és csak mesélte és mesélte, hogy milyen feladatok voltak, deszkás és anélküli úszás, karikába ki-bebújás, beugrálás és sok más. Olyan szívesen megnézném, hiszen biztos hatalmas a különbség a mostani úszó Kinga és a június eleji Kinga között, aki elég visszafogottan ült mindig a medence partján, és látszott, hogy nem érzi magát teljesen biztonságban. viszont az egész éves rendszeres úszásoktatásnak köszönhető, hogy nyár eleje óta bátrabb az itthoni medencében, ahol egyszer csak még továbbfejlesztette-észrevétlenül-a tudását, mikor megtanult lemerülni, és rájött, hogy ez milyen jó, és mennyivel nagyobb buli így a medencézés!

Jó ideig gondolkoztam tavasz végén, mikor beírattam ide, hogy nem korai-e neki még egy ilyen táborozás, de végül arra jutottam, hogy ha nem tetszik neki, abbahagyjuk. Nyilván senki nem fogja kényszeríteni, hogy ott legyen, ha nagyon nem tetszik neki. Nem akartam és nem is akarok majd soha nagy terhet rakni rá, hogy olyan helyzetekbe kényszerítsem ,amire nem érett meg, de úgy gondoltam, ha meg sem próbáljuk, nem ismerjük meg a határokat sem. Bíztam abban, hogy ismerős helyre megy, hiszen ide jártunk szeptember óta úszni, bíztam abban, hogy hátha a táborig még jobban megbarátkozik a nagyobb vízzel a kerti medencében (ami végül szerencsére megtörtént). Emellett Kinga a legbátrabb, legbevállalósabb a három lányom közül (bár ez az összehasonlítás nem teljesen "ér", hiszen a korkülönbségek miatt ilyen téren nem lehet összehasonlítani Kingát és Zitát, de még Csilla is kicsi ehhez), ő a nagy pörgős, akinek mindig program kell, aki állandóan pezseg. Tudtam, hogy az idei nyarunk pont nem a pezsgésről és a világjárásról fog szólni, tehát muszáj volt egy hét másféle programot összehozni neki. Gondoltam, hogy az elején nem fog lelkesedni, de ő olyan, hogy nehezebben kezd el mindent, de amikor látja, hogy az jó, akkor minden oké. Csak azt kell elérni nála, hogy elinduljon, megtegye az első lépést, részt vegyen az első alkalmon. komoly és megfontolt is, teljesen elfogadja akár idegenek irányítását is, szépen teszi a feladatát, idegen helyen jobban is eszik, egyszóval (ilyenkor) abszolút problémamentes a hölgy. Ami nekem megnyugtató, ezért mertem remélni, hogy könnyen megszokja majd az új szituációt.

űamikor még csak beszéltünk a táborról, nem akart menni, mondta is, hogy ő inkább itthon maradna. Győzködtem sokat, hogy pedig neki milyen jó programjai lesznek, de mivel ismeretlen volt a dolog, joggal tartott tőle. Sokan vagyunk ezzel így felnőtt fejjel is, sokszor kell nagy levegőt vegyünk, ha valami új dologba vágunk.

Egyelőre örülök, hogy végül tetszett neki, remélem, holnap is örömmel megy, és hogy legalább ennyi élménnyel gazdagabban jön haza. Az első nap mindenesetre bíztató.