Próbálkozom

Próbálom mindhármat értelmesen, tartalmasan lekötni. Nem egész nap, mert az nem menne. De amikor sikerül, mindent megteszek.

Az imént is nagy levegőt vettem, és kiültünk az udvarra plédre könyvet nézegetni. Használjuk már ki a kertet, ha van!

Különböző könyveket vittem ki, hogy mindenkinek legyen megfelelő. Zitának állatosat, annaéspetit, böngészőt, Csilla nem nagyon akart leülni, de ez nem is annyira baj, Kingának neki való gyerekenciklopédiát. Próbáltam Kingának olvasgatni, de közben: Zita állandóan befúrta magát vagy az ölembe vagy Kinga elé, hogy ne lássa a könyvet. Mert őt is érdekelte, nyilván, csak ő állandóan el akart lapozni. Próbáltuk a többi könyvvel lekötni, persze hiába. Jó, nem baj, fejen állva ugyan, megszakítva minden mondatot, de olvasgattunk. De aztán: Csilla elkezdett a kötélen lengedezni, ami mellettünk van felkötve. Csakazértis úgy lengett vele, hogy felénk is belendüljön. hiába kértem, hogy másik irányba, nem. megemeltem a hangom, megsértődött. Én vagyok a hülye, hogy miért olyan közel raktam le a plédet. Evidens.

Kinga kérdezgetett volna, de egyre sem tudtam válaszolni.

Nehéz mindenkinek megfelelni, mindegyiknek jót tenni.

Pár perc után elfáradtam, bejöttem levegőt venni, most éppen motoroznak a ház körül, amitől minden ablak remeg.

Szerintem kimegyek, újra próbálom, akkor legalább csak én küszködök, a szomszédok megússzaák a hangzavart... :-))