Hét elején gondoltam rá, hogy írok egy bejegyzést Macskafarm címmel, ugyanis megjelent a kertünkben egy vékonyka, kicsit gebének tűnő, sötét barna, tarka kölyökcica. hétfőn sem ment el, pedig nem adtunk neki enni, majd Kinga hazaérkeztével változtak a dolgok: ő ugyanis szépen vitt ki neki tejet, kaját, plédet, ahogy kell, sokáig észre sem vettem, pedig tiltakoztam volna.
Mi azért nem etettük, mert, ugye, volt már három, nem akaródzott még egy negyediket befogadni. Persze nagyon édi kis cica, meg sajnáltam is, mert kicsit alultápláltnak tűnik, ugyanakkor felmerült, hogy a környékről kószált el, és talán a gazdit is meg kéne keresni. Eddig nem haladtam ezügyben előre, de lehet, hogy nem is fogok.
Hétfőn még azon morfondíroztam magamban, hogy miért most jelenik meg egy új cica, amikor amúgy is van elég, bezzeg, amikor eltűnik, elpusztul egy, akkor meg kutathatjuk a helyet, ahonnan kapunk új cicust. Miért nehezíti a helyzetem, úgysem tudok ellenállni, hogy ne adjak neki enni, inni, közben tudom, hogy nem tudjuk befogadni...
Erre tegnap elment a legkisebb cicánk...
Ma már nem gondolkodtam olyan vehemensen arról, hogy hová is tegyem ezt a kis kószálót...
Az egyik szomszédasszony is látta az állatot, szerinte nem olyan kicsi már a cica, mert a lábai hosszúak, inkább sovány, nem valószínű, hogy olyan nagyon kellett a gazdinak.
Lehet, hogy marad.
Ma este már direkt vittem neki tejet, mert egyelőre csak azt fogadja el, nem is nagyon ijed már meg tőlünk, a lányok már meg is tudják fogni. Ha továbbra sem áll tovább, hívunk egy dokibácsit is hozzá, "bevizsgáltatom", mert nem tudom, honnan van, nem beteg-e, aztán meglátjuk.
Ez közel sem olyan szép, mint foltos kis társa volt (nála titkon bíztam abban, hogy ha kicsinye születik egyszer, és hasonlóan foltos lesz, akkor meggyőzzük Janit egy példány megtartásáról, mert annyira tetszett :-( ), de lehet, hogy csak a soványsága csúfitja el. Mindenesetre a lányok újabb mamás kiruccanása alatt is táplálgatom, és majd meglátjuk. De ezt már írtam. Hogy meglátjuk. :)
így aztán nagy macskafarmunk nem lesz továbbra sem (ami azért jó), de talán ismét kiegészül a macskák száma a nálunk megszokott háromra. :-D
3 megjegyzés:
Sziasztok,
sajnáljuk a cicusokat, nagyon nehéz lehet a gyerekeknek megérteni és feldolgozni! Nálunk ezért (sem) lehet cica, csak kutyus...ők nem szöknek el, nem kóborolnak el....
az ösvényes beszámolót olvastam, remélhetőleg jövőre eljutunk és megnézzük, mert nagyon szép és jól kiépített...
Anyáméknak van nyaralója Nagymaroson, ott voltunk :)
Rjmlp
Drága Vera!
Látod, nincsenek véletlenek! A jó Isten adott nektek egy másik cicát, így talán elviselhetőbb a fájdalom, hogy a másik cicát elvette.
Megkönnyeztem a cicás bejegyzést, lepergett előttem a temetés, és hát az sosem jó.
Remélem most már több cicahalál nem lesz, bár sajna a macskák már csak ilyenek, elkóborolnak!
Puszi
Enci
Igen, egy kutya mindenképpen előnyösebb ebből a szempontból, de én csak akkor veszek kutyát, ha lesz állandó otthonunk, ha lesz idő vele foglalkozni (ehhez határozottan ragaszkodok, szerintem a kutya igényli is, és meg is térül), illetve a lányok picit nagyobbak lesznek. És, ha tudom, hogy valaki tudja etetni, míg mi távol vagyunk, ha elutaznánk.
Most még sokszor a macskáknak is alig tudok időt szakítani, pedig ők aztán tényleg önálló, önjáró állatok. Zita a macskáknak is még nekiront, már az is harci feladat, hogy megtanítsam a szelíd bánásmódra, egyelőre sikertelen próbálkozás. De Kinga állandóan nyúz kutyáért, így ha a feltételek teljesülnek, akkor belevágunk.
Amúgy azt mondják, hogy eddig nem nagyon volt errefelé cica-gázolás, sok háznál van cicus, de senki nem mondta, hogy az évek alatt így vesztettek volna el cicát. Anyósom szerint van olyan, aki direkt csinálja...Azért én nagyon remélem, hogy nem erről volt szó.
És amúgy ma reggel is majd tele lett a gatyóm az ijedtségtől, mert valami eszement vadállat úgy száguldott végig az utcánkon, majd a szomszédos utcákon is, hogy ijesztő volt. Rendesen versenyautó hangzása volt. Nos, így nem lepődök meg, ha elütik a cicust. :(
Bízom viszont abban, hogy a pech-sorozta nem tart örökké.
Megjegyzés küldése