In memoriam Jázmin cica

Ez volt az egyik első kép, ami június elején a legújabb családtagról készült:

Sajnos, több kép nem készül már róla, kicsi családtagunk nincs többé, mert este elütötte egy autó.

Koraeste kaptuk a telefont az egyik szomszédasszonytól (már eleve kongott a vészharang, hogy ő hív, mert nem szokott), azzal, "hogy van-e nekünk egy fehér alapon foltos cicánk...mert akkor rossz híre van". Május végén a főbérlőnk ugyanígy kezdte a telefonban, mikor utánunk telefonált a vörös cica halálhírével.

Pont odaértünk az ismerőshöz Diósjenőn, akihez igyekeztünk, köszöntünk neki, és fordultunk is vissza. És, igen, kicsi cica ott feküdt élettelenül a földön, az út közepén. Beszaladtam gumikesztyűért, egy régi pólóért, gyorsan letakartam, mert az egyik oldala csúnya volt, és hátravittem a kert végébe. Kinga zokogott (egész úton hazafelé, megint az ő cicája lett az áldozat), hiába erősködött, nem engedtem megnézni. Egyedül a pocakjánál takartam ki kicsit, ott megsimogatta még utoljára. Jani hozott is ásót, és eltemettük. Ha őszinte akarok lenni, én sem temettem még el soha cicát, és nem kicsit volt szomorú látni a gyönyörű kis szőröskét a fekete földben. Jani óvatosan tette rá a földet, hogy a rögök ne üssék meg nagyon...pedig már nem érzi (és Jani nincs is oda annyiért a cicákért, mégis)

Így esett, hogy egy klassz nap után, amikor is vendégül láttuk kolléganőmet, Anikót 3 gyermekével (egy éve nem láttuk egymást), és (szerintem) remek napunk volt (és amiről amúgy írni akartam), ilyen szomorúan térünk nyugovóra. Ezért most úgy illik, hogy néhány képpel felidézzem a pici cica két hónapos ittlétét.

Csilla a nagy Jázmin-nyúzó, rengeteget ciepelte, úgy kellett rimánkodni, hogy néha letegye, de a kis foltos jól tűrte:

Kinga készítette fotó:

A szürke Gyémánttal nagy barátságban voltak:

Nagyon szép volt:

A fekete Mózival is jól kijött egy idő után, íme:

Macska-pihi (balra fent az egy plüsskutya :-D-ezt is Kinga csinálta, vagy Csilla, nem tudom):

És most itt nyugszik lent, egy kis csokor begóniát kapott is a sírjára-cserépben már száradozott, hátha itt még kicsit erőre kap:

És a fő gyászolónk kis kedvence sírjánál:

ne legyen már több ilyen, jó? Hol lehet ezt kérvényezni??

Nagyon szomorú vagyok én is, ez tényleg kicsit különleges és szép macska volt, örültem, hogy hozzánk került. nagyon sajnálom Kingát is, ő már nehezen viseli, és tuti, hogy megint szereznünk kell neki új cicát. Ha letelik a gyászidő, most kértem én is időt. nekem is össze kell kicsit szedni magam, hogy újra apró cica nevelgetésébe kezdjek.

holnap pedig a fő program lesz elzarándokolni apró falunk apró virágüzletébe, és venni valamilyen virágot (Kinga rózsát szeretne) a kis cicus sírjára. Jani pedig fő harci feladatként megkapta, hogy csináljon kis keresztet a sírra. Mindennek meg kell adni a módját.

És ami szomorú, hogy Anikó legnagyobb kislánya ma szomorúan búcsúzott a cicától, nagyon megszerette ez alatt a szűk egy nap alatt. Megígértem Lillának, hogy Anikónak küldök emailben képeket róla. Megszakad a szívem, hogy már csak a régiekből tudok válogatni... :-((